Hogy a szobanövények is túléljék

Mikor eszembe jut a jövőbeli, bár jelenleg még erősen képzeletbeli otthonom (amiről még később lesz poszt, mert van pár gyönyörű ház, amit meg akarok mutogatni mindenkinek), bordó és lila falak lebegnek a szemeim előtt. Rengeteg puha párna, illatgyertyák, bronz színű kiegészítők, mély burgundi és padlizsán lila. Hatalmas ablakok, amelyek kelet felé néznek, így reggelente friss és ropogós napsugarak ébresztenek, és talán életemben először végre nem lesznek két nap után öngyilkosak a szobanövényeim sem. Óriási, egész falakat betöltő könyvespolcok, bakelitlemezek és egy kényelmes, bevackolódós fotel. Akárcsak egy keleti pasa háreme, persze jóval letisztultabb, visszafogottabb, „Szanikos” kiadásban.
És ne feledjem a poszterek sem. Mindig is vágytam azokra a nagyméretű, bekeretezett poszterekre. Filmes plakátok, fekete-fehér fotók, a kedvenc városaimról készült képek. Sorolhatnám a végtelenségig, de majd inkább lassan adagolom. Aztán, mikor egyszer tényleg lesz egy saját kuckóm, előveszem ezeket a firkákat, s akkor aztán indulhat a banzáj.

Little miss sunshine

 argentin tangó, imádom

 

Ahogy elnézem, a kiválogatott képek nem feltétlenül illenek bele a sötét, puha mámor elképzeléseimbe (kivéve a tangósat), viszont ezek első látásra nagyon megtetszettek. S hogy milyen poszterek lesznek majd a valóságban? Tudjátok mit szoktak erre mondani...a jövő zenéje. Majd megoldom valahogy.:)

ui.: majd' elfelejtettem, hogy lesz egy cicasarok is, az én kid drágaságom birodalma, ahol kedvére nyújtózkodhat, és pöffeszkedhet, és remélhetőleg ezentúl nem az én helyemet foglalja el mindig.:D

ezt hallgatom: Brandon Flowers- Crossfire

(a képek az AllPosters oldaláról származnak)