Minek nevezzelek?

Hogy honnan jött a „Buborék”? Esküszöm, fogalmam sincs. A minap csoszogtam hazafelé a boltból, az egyik karom a telepakolt szatyor miatt akart leszakadni, a másikból meg az esernyő akart kiesni, s akkor, abban a pillanatban, a semmiből beugrott.Mindenféle ok nélkül. Igaz ami igaz, már napok óta brainstormingoltam azon, mégis hogy nevezzem ezt a blogot. (Érdekes, a legjobb ötletek mindig a legváratlanabb helyeken találnak rám. Vagy éjszaka az elalvás határán, amit utálok, mert ki kell kelnem az ágyból, s le kell írnom, különben reggelre elfelejtem.)

Az első ötlet könnyen jött. "Merengő". Egyrészt maga a szó sokat elárul rólam, arról, ahogy sokszor naphosszat csak nézek ki a fejemből, mindenféle lükeségeken töprengve. Másrészt képtelen voltam ellenállni a Harry Potter utalásnak. A biztonság kedvéért bepötyögtem a gugliba, s persze rögtön jött is a fekete leves. Mert blogot ugyan nem találtam ilyen név alatt, de egy fantiction oldal- méghozzá nagyon népszerű- létezik ilyen néven, s mivel nem akartam, hogy bárki is rajtam kérje számon Draco és Hermione kapcsolatának alakulását:D, le kellett mondanom róla.

Aztán az ötletek jöttek mentek, de egyik sem volt az igazi. Egészen a buborékig.
Valójában a buborék sem bír számomra semmilyen rejtett tartalommal, mindössze egy apró, jelentéktelen kis emlékkel. Az anyukám gyakran emleget gyerekkori történeteket, s ez is felmerült párszor az évek során: 2-3 éves korom táján- mint ahogy sok gyereknek ennyi idősen- sajátos nyelvhasználatom volt. Akkoriban még az a régi fajta szódás szifonunk volt otthon. Tudjátok, az amihez patront kellett venni, majd húzkodni jobbra-balra a szifont. Már nem is emlékszem a mikéntjére, mindössze arra, hogy ez nekem annyi idősen igazi csoda volt. Olyasmi, amihez csak felnőttek értenek. S ezért akárhányszor valamelyik szülőm szódát csinált, én örömködve felkiáltottam, mikor a széndioxid sziszegve elszállt, s buborékok gyöngyöztek az üvegben, hogy „bubukiki!”:)
Nyilván ez csak nekem jelent bármit, de akkor is… bubukiki, mint egy varázsszó.






Zene: José González: Heartbeats