Fránya függőségeim

Tudom, már nyávogtam itt egy sort arról, hogy az élet nem éppen fenékig tejföl, és valójában a Buborék nem igazi énblog –legalábbis a szó szoros értelmében-, ezért próbálom a magánéleti szenvelgéseimet háttérbe szorítani, és inkább szeretném a blogot a szórakoztató oldal irányába elvinni. De mostanában olyan szinten feszült és kizsigerelt vagyok, hogy hiába van időm, lelkileg nincs arra affinitásom, hogy leüljek, és írjak valami értelmeset. Arról meg aztán nem is beszélve, hogy a humorom mintha valahol útközben elveszett volna. Viszont utálom, hogy így magára hagyom szegénykét, meg persze Titeket is, akik várnátok valami újdonságot, ezért próbálom összeszedegetni az agyamat, bár lehet, hogy néha inkább csak képek lesznek valamilyen „lopott” forrásanyaggal, lehetőleg minél érdekesebben. Ha ez valakit vigasztal, Karácsony előttre tervezek egy hosszabb sorozatot az adventről, a készülődésről, csak hogy mindenkit –magamat is beleértve- hangulatba hozzak kicsit.

*zárójel bezárva*
No, a napi panaszáradat után akkor kicsit vidámabb vizekre evezve: tegye fel a kezét, aki szereti az ékszereket! Nyakláncok?
Ellenállhatatlanok, nem igaz? Nekem legalábbis azok, sajna. Olyannyira, hogy pár évvel ezelőtt eljutottam arra a szintre, mikor gyakorlatilag minden héten(!) vettem magamnak egy fülbevalót, gyűrűt, vagy valamilyen apróságot. {Volt a belvárosban egy bódés árus, aki gyönyörű dolgokat árult nagyon olcsón. Nem lehetett ellenállni annak a csábításnak. Már messziről csilingeltek a portékái a legenyhébb szellőben is, és füstölőket égetett állandóan, azzal csalta magához a gyanútlan áldozatait.} Beteg, azt mondjátok? Van benne valami. Idővel eljutottam arra a szintre, mikor a szobámban már kupacokban álltak a bizsuk, és a hajamat téptem, ha rendet kellett rakni. Mikor végleg elfutott a méreg, úgy döntöttem, hogy akkor mostantól semmit nem fogok venni (és tartom is magam ehhez az elhatározáshoz, kínservesen, de nagyon büszkén), kivéve akkor, ha csak az alapanyagokat szerzem be, és én csinálom meg magamnak. Az egyetlen, amit még engedélyezek, azok az óriás méretű gyűrűk, mert azokat saját kézzel nem tudom legyártani.
Ezek után találtam persze pár képet, ami rendesen beindítja a nyálcsorgatást. Még az is lehet, hogy…nem, nem, nem. Nem veszek, csak nézek. *százszor elismétli magában*

Fogalmam sincs honnan jön idén ez a hatalmas bagoly őrület, de lassan már mindenhonnan óriási szemek pislognak vissza ránk. Naná, hogy én is akarok egy madarat a nyakamba.

katt a képre nagyobb méretért

ezt hallgatom: a kedvenc "road trip" dalom- Tyler Hilton: You'll ask for

(képek forrása: we heart it, The Glamourai, Lucy Laucht)