Egy csepp jókedv

Hogy pontosan mi is az a komfort film? Nem vagyok teljes mértékben biztos a szó létjogosultságában, számomra mindesetre jelentéssel bír. Mert bizony vannak olyan napok, amikor egyszerűen semmi nem képes jókedvre deríteni. Illetve majdnem semmi. Van pár film (és könyv is, de arról majd egy másik alkalommal), melyek még akkor is képesek fenéken billenteni, mikor menthetetlenül nyomorultul érzem magam. Vagy éppen csak abban segítenek, hogy arra a másfél órára megfeledkezzem a nyomoromról, s szórakozzak egy jót.
Humoros, szerelmes, vagy éppen szívszaggató történetek, amelyeknek már a gondolata is segít. Meghallom a kezdődő képkockák alatti zenét, és mosolyra görbül a szám.
Persze másoknak ezek a filmek bizonyára nem jelentenek sokat. „Nem valami nagy szám” vagy „bugyuta nyálas maszlag”. Számomra viszont varázslattal bírnak.
Nektek van komfort filmetek? Őszintén kíváncsi vagyok, mert szerintem mindenkinek mást jelent ez a fogalom.
Íme 3 különlegesség:

Az első számú ilyen alkotás, a Jane Austen könyvklub. Igen, tudok róla, hogy létezik egy azonos című könyv is- sőt a könyv alapján készült a film-, és ahogy utána olvasgattam elég sokaknak nem tetszett. Na nem mintha a negatív kritika eltántorítana engem egy könyvtől, de ez esetben túl nagy az elvárás. És nem akarok csalódni. Ezért még az esély sem adom meg neki.:)
A film hat emberről szól, akik Austen könyveit alapul véve egy könyvklubot alapítanak, s ahogy haladnak a könyvekkel, úgy az életük is egyre inkább hasonlítani kezd egy lányregény eseményeihez. Egy kicsit romantikus, kicsit humoros, nagyon bájos.
Az egyik kedvenc jelenetem, mikor a Mansfield Park kapcsán azt kezdik fejtegetni, hogy ha az Austen hősnők ma élnének, akkor Lizzy Bennett lenne a gimi legmenőbb csaja, míg Fanny Price a legkevésbé népszerű.:)

A másik film, amit régebben többször is megnéztem ezzel a szándékkal, az a Csokoládé. Ha jól emlékszem, kiskoromban ez volt az egyik „karácsonyi film”, amit minden karácsonykor leadtak, s én minden évben úgy néztem meg újra és újra, mintha azelőtt soha nem láttam volna.
Teljesen el voltam bűvölve attól a francia kisvárostól, a finom csokiktól, a bájos történettől… (Talán még a Johnny Depp szeretetem is ekkoriban kezdődhetett, bár erre nem emlékszem pontosan.:))

A harmadik egy kicsit kilóg a sorból, ez ugyanis nem film, hanem sorozat. Ó, igen… mi más lehetne? Szívek szállodája. Nem akarok túlozni, de szerintem minden egyes részt láttam legalább háromszor, a kedvenc részeket meg többször is. Az első három évad egyébként az abszolút nyerő, mikor a két nőszemély még együtt él. Megunhatatlan.

Ezt hallgatom: Minor Swing, igen a Csoki főcímdala