Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt.
Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.
Mit láttam benned? Magam végzetét.
Mit láttál bennem? Egy út kezdetét.
Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat.
Mit bennem te? Dacot és szitkokat.
Aztán, mit én? Jövőm rémálmait.
S te? Egy torzonborz állat vágyait.
Én? Istent, akit meg kell váltani.
Te? Hogy jönnek a pokol zászlai.
S később? Hogy az ellenség én vagyok?
S én? Azt, akit soha el nem hagyok.
Te, tíz év múlva? - Tán mégis fiad?
S én, húsz év múlva? Láss már, égi Vak!
S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár.
Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj!
S a legvégén, te? Igy rendeltetett.
S én, ma s mindig? Nincs senkim kivüled.
5 megjegyzés:
Nem ismertem ezt a verset! Köszönöm, hogy megismerhettem általad, a tolmácsolásodban!
Nagyon tetszik!
De örülök, h tetszik!:) Nekem Szabó Lórincből sosem elég.
Én mondjuk leragadtam a Lóci óriás lesz-nél, de az nagy kedvencem.
És a Köd előttem.. (ugye az is Sz.L.?)
Igen az is az ő verse, bár én meg azt nem ismerem annyira. De most bepótoltam:)
Nekem is nagyon tetszik!
Megjegyzés küldése