Azt hiszem nincs is annál jobb stresszoldó – talán a sport kivételével – , mint mikor kieresztem a hangom vezetés közben. Az éneklés már alapból nagyon jó feszültségoldó, de ha ezt a kocsiban teszem, valami fenomenális. Elengedem magam, feltolom a hangerőt, őrült nyálas régi popzenéket, vagy dübörgő rock dalokat hallgatok, nem számít. A lényeg a hangerő, meg persze az életérzés. Azt hiszem kicsit olyan ez, mint a zuhanyzóban való éneklés, bár ott ritkán fakadok dalra, mert azt az egész utca hallaná, én meg túl szégyenlős vagyok. Ha mások előtt kell énekelnem, kiver a víz. De a kocsiban, sokkal magányosabb tevékenység. Kivéve persze a szembejövőket, akik ilyenkor általában kocsányon lógó szemekkel figyelik, mégis mit művel ez az őrült perszóna.:)
Szóval ha legközelebb szembejön veletek egy vöröshajú lány, aki alig látszik ki a kormány mögül (igen, alacsony vagyok, ha ha), és látványosan kornyikál, nyugodtan intsetek, csak én leszek az.
ezt hallgatom: Miike Snow: Animal
3 megjegyzés:
Én is... itt is ott is.. csak éppen karaokezni nem tudok, ott szégyenlős vagyok... borzasztó! Borzasztó?
Dehogy borzasztó, a karaoke szerintem félelmetes. Kiállni egy csomó ember elé énekelni.:D A kocsiban viszont jó móka.:)
Bizony bizony! Együttérzek :D
Megjegyzés küldése