2010. december 31., péntek

BUÉK!!!

No lám, a december is gyorsan eltelt, és szánom-bánom bűneim, mert eléggé magára hagytam szegény blogomat. Még egy hónap, meg egy kicsi, és visszatérek, ígérem. Meg sem szabadulhattok tőlem többé.
Addig is, remélem mindenki jól érezte magát az ünnepek alatt. A következő évre pedig szeretnék sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánni!!!

2010. december 23., csütörtök

Boldog karácsonyt!

Kedves Olvasóim!

Szeretnék Nektek sok pihenésben, finom falatokban és mindenféle örömben teli ünnepeket kívánni! Érezzétek jól magatokat az év hátralévő részében is!

2010. december 6., hétfő

Itt van a piros ruhás

Nos, fiúk lányok, meg kellett érnünk ezt. A múltkor annyit nyöszörögtem szegény drága anyukámnak arról, hogy micsoda igazságtalanság, ha az embernek húszon fölül már nem hoz semmit a Mikulás, hogy ma reggel ott díszelgett az édesség a csizmámban. Eszem a szivét!:)

Zelk Zoltán: Télapó és a hóember

Én egy csókától hallottam,
csóka a toronytól,
a torony meg tavaly télen
hallotta a holdtól,
ha igazat mondanak a
csókák és a tornyok,
akkor én is ti néktek most
színigazat mondok.

Így kezdte a hold, a torony,
a csóka is így szólt:
az udvaron egy hóember
mit gondolt, nem gondolt,
azt gondolta, dehogy fog ő
egész télen állni,
ő lesz az első hóember,
ki megtanul járni.

Ennyit gondolt a hóember
egy szóval se többet,
s indulna már, mikor hallja,
jóestét köszönnek,
ő is köszön, ő is mondja:
"Jó estét kívánok!"
s látja, hogy egy piros csizmás
öreg ember áll ott.

Jó, hogy jöttél, öregember,
épp ebben a percben
gondoltam, hogy útra kelek,
induljunk hát ketten.
Látom, nagyon öreg lehetsz,
fehér a szakállad,
Lehet, hogy a világot már
kétszer is bejártad."

"Körül bizony kétszer, százszor
és még százezerszer-
feleli nagy nevetve a
piros ruhás ember-,
de nem gyalog, úgy nem győzném,
hanem szánon járok-
úgy nézzél rám, te hóember,
a Télapót látod!"

Így történt, hogy akkor este-
-látta aki látta-
együtt szállt fel a hóember
s Télapó a szánra,
együtt vittek ajándékot
házról házra járva,
míg csak üres nem lett végül
a Télapó zsákja.

Ahány házba csak bementek,
ahányból kijöttek,
lett a répaorrú vándor
egyre-egyre könnyebb,
várták őket minden házban
kályhával, meleggel,
így olvadt el reggelre az
útra kelt hóember!

ezt hallgatom: karácsonyig csupa csupa ünnepi dallal próbálok előállni, felkutatni. Ez talán majd segít ünnepi hangulatba kerülni. Ez az első, Frank Sinatra-tól.

2010. december 3., péntek

Készülődés

Ahogy minden évbe, idén sem sikerült utolérni magam, így a karácsonyi ill. adventi készülődéssel rendesen meg vagyok csúszva. A rettentő vizsgaidőszak pedig csak rá tesz egy lapáttal, így az ünnepi hangulatnak is lőttek ezidáig. És a java még csak ezután jön.
De hát nem lehetek ennyire pesszimista! Úgyhogy még ha lassan is, de megpróbálok készülődni az ünnepekre: egyrészt megkreálom végre az adventi koszorút, amin vasárnap már a második gyertya meggyújtása esedékes, másrészt pedig ünnepi képeket, mondókákat, történeteket gyűjtögetek és meg is osztom veletek. Viszont nem esem abba a hibába, hogy bármit is megígérnék, ezért majd jönnek, ha jönnek. Most ez van. Átok a vizsgaidőszakra! Legyen már február!  

ui.:ráadásul most, hogy bár talán csak ideiglenesen, de dúl nálam a sütési láz, a héten -gondoltam naivan- összedobok egy fincsi házi vajkaramellát. Na hát, nem is tudom, érdemes-e említeni az eredményt. Az egyik alkalommal nagyon fura ízűre sikeredett, másodszor pedig úgy odaégettem, hogy vágni lehetett a füstöt a konyhában. Rám fér még a gyakorlás. De erről azt hiszem később még bővebben beszámolok.


zene: Sum 41- With me
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...