Egyedül tömegben

A napokban pakolgattam a könyvespolcom, s teljesen véletlenül a kezembe akadt a Légy jó mindhalálig. Eltelt már pár év azóta, hogy olvastam a könyvet, és mindenre már nem is emlékszem belőle, de azért a lényeg még itt bujkál valahol mélyen.
Na, nem is ez a lényeg. Amit ki akarok ebből az egész hozni, az a következő: gólyaként az egyetemen volt egy tanárom, akit Nyilas Mihálynak hívtak. Bejön az első órára, bemutatkozik, majd neki is áll magyarázni az anyagot. Persze, ez az egyetem, még csak véletlenül se próbáljuk megismerni egymást.
Mindegy. Nagyban kuncogok magamban, miután mondja a nevét, s nézek körül, kinek esett még le a poén, vajon kivel is tudnék cinkosan összemosolyogni. Erre mit látok: mindenki ül fapofával, és igyekszik gyorsan jegyzetelni.
De most komolyan! Tudom, hogy óvodás dolog ezen nevetni, de akkor is. Senki nem ismeri a Légy jó mindhaláligot??? Vagy ennyi idősen már senki nem emlékszik rá? Esetleg ekkora baj van a humorommal? Rajtam kívül a teremben ült még legalább 100 emberke, s közülük senkinek nem jutott eszébe legalább elvigyorodni azon, hogy a tanárunk Nyilas Misi?
Néha a legnagyobb tömegben érzem magam a legmagányosabbnak.

ezt hallgatom: White Apple Tree: Snowflake

kép forrása

Mustráljunk...

A könyves odaadásom mellé –mint azt már észrevehettétek- van még pár mániám, mint a zene, meg a divat, és az olyan apró dolgok, amik színt adnak az egyhangúságnak. Viszont a filmeket (és sorozatokat) ezidáig eléggé hanyagoltam, úgyhogy most íme, egy aprócska összeállítás.
Alapjában véve mindenevő vagyok, már ami a mozgóképet illeti, még szökőévente egyszer egy akció film is belefér- persze csak akkor, ha a lövöldözésen és robbantgatáson kívül szól is valamiről. Ezen a nyáron azonban, magam sem értem miért, főleg romantikus vígjátékokban tobzódtam. Az agyam valahogy képtelen volt megemészteni a komolyabb hangvételű, esetleg sírós dolgokat, a horror-thrillel kategóriát pedig már jó ideje hanyagolom, mert nincs rosszabb egy unalmas horrornál, nem igaz? Márpedig mostanában nem találkoztam olyan thrillerrel/horroral, ami ki akart volna ugrasztani az ablakon (azt amúgy is nehéz elérni, nem vagyok egy könnyen megíjeszthető fajta.:)).

It’s complicated
Meryl Streep. Ja hogy mondjak még más indokot is amiért érdemes volna megnézni? Lássuk csak: romantikus, bájos, humoros. Ó és Meryl Streep. És persze Alec Baldwin. Igaz, az a majdnem meztelen jelenet kishíján kiégette a szemem :D, de egyébként bírom őt. Nevetős családi vígjáték ez, ahol a szülők elváltak, a gyerekek közben felnőttek, s a fiuk diplomaosztójának hétvégéjén újra egymásra találnak. Persze megpróbálják a dolgot titokban tartani, s ekkor kezdődik a kalamajka.

Letters to Juliet
Őszintén szólva ez a film messze nem tetszett annyira, mint én azt vártam volna, ennek ellenére nem akarok rosszat mondani róla. Egy romantikus szirup, viszont azok a gyönyörű olasz tájak, ahol a három főszereplő átutazik, hogy megtalálják a rég elveszettnek hitt szerelmet, kárpótolt mindenért. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni.

The holiday
A Hollywood-ban élő film trailer készítő Amanda el akar szabadulni egy rövid időre az életétől, ezért az ünnepekre elcseréli az otthonát egy angol újságíróval. A csere annyira jól sül el, hogy mindketten olyan dolgokat (és embereket) találnak az új helyen, melyet otthon hiába kerestek.
Ez éppenséggel nem igazi nyári film, lévén, hogy karácsonykor játszódik, és a hangulata is inkább ünnepi, mindenestre kikapcsolódásnak jó volt. Viszont Jude Law és az őrülten szexi brit akcentusa kihagyhatatlan. (Ő a hibás azért, hogy bárkibe belehabarodok, aki brit akcentussal beszél. Nem kellett volna törpe, rajongó koromban megnézni a Tehetséges Mr. Ripley-t. Ó, hát.)

Our family wedding
Egy mexicói származású lány, és egy afro-amerikai srác készül összekötni az életét, amiben bizony a családjuknak is lesz beleszólásuk. „Our marriage, their wedding”. Őszinte részvétem. Én el sem tudnék képzelni borzasztóbbat, minthogy a szülők rendezzék az esküvőmet. Őrült (soha nem látott) családtagokat hívnak meg, összevesznek az ételeken és a tradíciókon. Én meg közben a hasamat fogtam a röhögéstől. És meglepett, hogy Forest Whitakernek milyen jól áll a komikus szerep.

The bounty hunter
Jennifer Aniston és Gerald Butler; nem is tudom melyiket szeretem jobban: Aniston bájosan pattogós stílusát, vagy a pasas sunyi, ravasz vigyorát. Rengeteg kergetőzés, letartóztatások, menekülés, és csomagtartóban való utazás. És sok-sok nevetés.

ezt hallgatom: Mando Diao: Gloria

Királynői viselet

Megremegnek a térdeim, mikor meglátok ilyen szépségeket. Most, hogy már elég hosszú a hajam ahhoz, hogy mindenféle inci finci apróságot beleaggassak, időről időre ezeken jár az eszem. Persze a legjobb lenne, ha magam csinálnám őket. Ötletből is nincs hiány -naná-, már csak alapanyagokat kellene szereznem. 

Természetesen az összeállításból a hajpántok koronázatlan királynője sem hiányozhat. Kedvenc gossip girlünk, akarom mondani pletyka cicánk(?) hatalmas választékot sorakoztat fel a sorozatban. A masnis a kedvencem.

Nagyon szeretem a hajpántokban, hogy gyakorlatilag bármilyen ruházkodási stílussal lehet variálni, bármilyen színben, és még a legunalmasabb póló-farmer párost is tök jól fel lehet vele dobni.
Nektek melyik a kedvencetek?

zene: La Rocca- Non believer

képek forrása: Jennifer Behr

Itt van az ősz, itt van...

Bevallom őszintén, már épp kezdtem lemondani arról, hogy idén még képes lesz legyőzni a Nap az átkozott felhőket, s a felszínre bukkanni. Már előszedtem a füstőlőket, illatgyertyákat, fűszeres teákat, amelyeket módszeresen arra használok, hogy segítsenek átlendülni a sötét, rosszkedvű napokon.
Erre, mit ad Isten, ma reggel megszólal az ébresztőm, kemény erőfeszítések árán fölemelem a szemhéjam, s már épp csuknám is gyorsan vissza, mikor észreveszem, hogy aprócska, aranyszínű sugarak világítanak be az ablakon. Igen emberek, sütött a NAP! Néha még nekem is hihetetlen, hogy ilyen nüansznyi dolgoknak mennyire tudok örülni. S őszintén szólva, az elmúlt napjaim olyan szinten pocsékra, sőt inkább pokolira sikeredtek, hogy az indiánnyár tökéletesebb időben nem is érkezhetett volna.
Mondtam már, hogy ez a kedvenc évszakom? Bizony. Imádom a levegő illatát. Észrevettétek már, hogy ilyenkor más illata van, ugye? Akárcsak tavasszal; akkor friss virágillat, és zizegős újdonság érzés szaglik a levegőben, ilyenkor meg nosztalgia és száradó falevelek illata árad mindenből.  Vagy az is lehet, hogy csak én magyarázom be magamnak, de ha valaki falun lakik, akkor szaglásszon már ki légyszi, és mondja hogy jól gondolom!:) És a színek! Bordók, zöldek, lilák. Sütőtök és forralt bor és must. Vékony sálak, puha csizmák... bár ezek inkább tűnnek téli dolgoknak, de szerintem nem árt, ha az ember idejében nekilát, és októberben szépen előhalássza a tavaly a szekrény mélyére suvasztott gönceit. Mert ha nem, könnyen úgy járhat, mint én szoktam: mikor beköszönt az első igazi hideg reggel, s vastag ruhát, cipőt, stb. kellene felvenni, a busz indulása előtt pár perccel még a lakásban rohangálok, mint valami fejét vesztett csirke, s közben anyának kiabálok, hogy még a kesztyűket is kerítse elő valahonnan. Bizony, totál káosz.:)
Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor erős melankólia fog el, egyfajta késztetés. Költözni akarok. El, el, messzire. Nagy álmom, hogy egyszer majd Barcelonában, vagy Rómában, Dél-Franciaországban, esetleg Toszkánában éljek, ahol tudtommal a nyár kivételével egész évben a vénasszonyok nyarához hasonló idő van, persze kis túlzással. Az emberek nyugisak, nem idegeskednek fölösleges dolgokon, délután sziesztáznak, esténként borozgatnak. Mindenki barátságos a másikkal, isteni gyümölcsöket árulnak a piacon, a hátsó ablakon kinézve pedig hatalmas levendularétek terülnek el. Ó, hát. Álmodozni csak szabad, aztán ki tudja. Ha nagyon erősen koncentrálok, egyszer talán tényleg valóra válik.

Ti miről szoktatok álmodozni mostanság?

ui.: kattintgattok a belinkelt dalokra? Tessék kattintani, csupa jó muzsika, s még ha nem is igazán az ízlésetekhez illő, véletlenül is találhattok valami jót.:P
és most ezt hallgatom: José González: Killing for love

Breaking news

Skacok, akarom mondani kedves Olvasóim!:) Arra jutottam, ideje felzárkózni a civilizációhoz, úgyhogy regisztráltam magam a Facebookra. És mostantól aztán nincs megállás, minden könyves nyereményjátékban részt veszek.:)
Szóval ha gondoljátok, jelöljetek ismerősnek!

Szörnyella

Ha nem vertem volna el már megint a pénzem könyvre (kihagyhatatlan volt, esküszöm!), akkor most tuti beneveznék egy MAC rúzsra ebben a disney-s csomagolásban.
Régóta keresek már egy visszafogott, eper árnyalatot, de eddig még nem sikerült ráakadni. Nagyon úgy tűnik, hogy most sem fog összejönni a dolog, bár igazság szerint a könyv miatt megéri kihagyni. Úgyhogy fel a fejjel! Végül is a zsákmányszerző ösztöneimet sikerült csitítani- egy kis időre legalábbis.:)

(katt a képre)

Szerintem mondjuk a gonoszok mellé gyárthattak volna pár hercegnőset is. Jázminosat vagy valamit Arielle-lel.Bár valószínűleg csak a hercegnő komplexus beszél belőlem. És persze úgy talán még nagyobb lett volna a kísértés. Vagy talán a legjobb lenne, ha nem nézegetnék többé olyan oldalakat, ahol ilyen kihagyhatatlan dolgokkal csábítgatják az embert. De most akkor is ellen állok!:P

Ui.: Gyerekként azt képzeltem, hogy én vagyok Jázmin hercegnő; és azóta is akarok magamnak egy tigrist.:D 

Na, hogy tetszik?:)

zene: The Killers- Joy ride

Hogy ebből mi lesz?

Néha elfog a pánik, mikor valahol –akár a neten, akár újságban- belebotlom olyan összesítésekbe, meg táblázatokba, melyekben azt fejtegetik, hogy az emberek milyen szakirányban dolgoznak, vagy próbálnak elhelyezkedni. Szociális szféra, humán erőforrás, pénzügyek, stb. Ezekért a munkahelyekért küzdenek, güriznek látástól vakulásig, az életük, a napjaik, sőt minden gondolatuk ekörül forog. Gazdaság, szakmai ügyek és ki tudja miféle racionális, felnőttes dolgok járnak még a fejükben.

Én meg mindeközben verseket olvasok, meg regényekben vagyok nyakig merülve, azon gondolkodom, vajon melyik dal illene a leginkább a jelenlegi hangulatomhoz. Melyik Jane Austen könyvet olvassam legközelebb? Hogy lehetett Scarlett és Rhett ennyire vak egész idő alatt? Úgy szeretnék egy Rilke kötetet.

Hová lett a racionalizmusom? Vagy jobb kérdés: létezett valaha? Mi lesz így belőlem??? Naplopó?!:)
Abba kellene hagynom a pánikolást, és belevetni magam az okosok világába. Vagy olyan munkát találni, ahol kötelező napot lopni. Hajaj...*sóhaj*

zene: Kings of Leon: Be somebody

Not singing in the rain

Miért szereti Szanik az esőt?

-a félhomály miatt gyertyát lehet gyújtani

-forró teát kell szürcsölni
-be kell vackolódni egy jó könyvvel az ágyba (íratlan szabály, de nem árt betartani)
-a szobából nézve (!) misztikus, borzongató hangulat fogja el a szürke világ láttán, s akár úgy is érezheti magát, mintha az angol vidéken élne (vagy Londonban, ott még szívesebben)
-mert elhiszi azt a gyerekkorában a nagyok által mondogatott csacskaságot, miszerint az esőtől meg lehet nőni

És miért nem szereti Szanik az esőt?

-miközben szalad a buszra, elázik mindene, és nagyon nem szeret egész nap vizes zokniban ücsörögni
-ha túl sokáig szürke az idő, bizony rossz kedvűvé válik
-nem szereti mikor a nagy tömegben az emberek ki akarják bökni a szemét az esernyőjükkel

-kellemetlen állandóan bocsánatot kérni mindenkitől nagy tömegben, mikor ki akarja bökni mások szemét az esernyőjével
-és persze a haja is össze-vissza pöndörödik (majdnem úgy néz ki ilyenkor, mint Monica a Bahamákon--Jóbarátok:))
+1 bónusz: a cicája is utálja az esőt, és egész nap ideges, nyávog és ok nélkül megkarmolja

Összegzés: a csapadék csak akkor elviselhető, ha a hétvégén esik, mikor nem kell kitennie a lábát a házból, olvashat a paplan alatt, és egész álló nap régi sorozatokat nézhet megállás nélkül. A hétköznapokon pedig be kellene tiltani.

*Agymenés című rovatunkat olvashatták*, ígérem, legközelebb próbálok valami normálisat írni, de ma az agyhalál szélén állok:)

ezt hallgatom: Dave Matthews Band: You might die trying (kattints!)

képek forráse: itt található