Boldog nyuszit!

Szeretnék minden kedves olvasómnak kellemes húsvéti ünnepeket kívánni! Egyetek sok csokitojást és pihenjetek, napozzatok sokat!

Napsütötte Toszkána

Tudtam, hogy nem szabad nekem ennek a könyvnek a közelébe se mennem. Most aztán ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy azonnal csomagoljak, s induljak is Olaszországba. De nem egyszerűen nyaralni, nem érem én be annyival, ott lakni szeretnék. Toszkána, a jókedvet keltő színű házaival, illatos olívabokraival, a temperamentumos, s egyben „ej ráérünk arra még” mentalitású embereivel ebben a pillanatban nagy vonzóerőként villog a szemeim előtt. Igazándiból Dél-Franciaországban szeretnék élni (ki nem?), de egye fene, Itália is jó lesz.

„A ház magas, szögletes, barackszínű, kifakult zöld spalettákkal, régi cseréptetővel, és van egy vaskorlátos erkélye is, ahol hajdan a hölgyek legyezgették magukat, és nézték, mi történik odalenn. Lent egyelőre tüskebokrok, elvadult rózsák és térdig érő gaz. Az erkély délkeletre néz, egy mély völgyre és Toszkána hegyeire. Amikor esik az eső, vagy csak beborul, a ház homlokzata aranyban, sziénabarnában, okkerben játszik, és egy korábbi skarlátvörös festékréteg is átsejlik néhol, mintha egy doboz zsírkréta olvadt volna meg a napon. Ahol a vakolat lehullott, előtűnnek a durva kövek is. A ház egy strada bianca, azaz egy fehér kavicsos út fölé magasodó teraszos domboldalon áll, gyümölcsfák és olajfák között. A „Bramasole” név a bramare – „vágyakozni”, illetve a „sole” – „nap” szavakból tevődik össze, vagyis azt jelenti „napra vágyó”. Mint én.”

A idézet Frances Mayes Napsütötte Toszkána c. könyvéből származik.

 

ezt hallgatom: Amy MacDonald - Let's start a band

a képek forrása: Pinterest

Pénteki leltár

A múlt héten sajnos a beadandóim miatt kicsit összecsaptak a fejem felett a hullámok, éppen ezért most próbálom pótolni a hiányosságokat, remélem kellőképpen érdekesnek találtatik. Lássuk, mik is voltak a hét legszórakoztatóbb mozzanatai:

1. Próbálom kontrollálni az újra és újra eluralkodó sorozatfüggőségemet, bár a héten ez kevesebb sikerrel kecsegtetett. A Róma és a Tudorok (amiket egyébként nem néztem, MÉG!:) utódjaként indult egy új széria, The Borgias címmel. Az egyik kedvenc koromban, az itáliai reneszánszban játszódik, s a pápává választott Borgia família fejéről, VI. Sándorról, annak családjáról, az egyház intrikáiról, tiltott szerelmi ügyekről, és hasonlókról szól. Az első rész egy másfél órás dupla epizód volt, engem meg már az első 5 percben megvett magának. Nagyon szeretem a kosztümös, történelmi sztorikat (filmben is, könyvben is), s kíváncsi vagyok mi is kerekedik ki a dologból.

Ui.: Andiamo, szerintem ez Neked is tetszene, kukkants bele!

***

2. Az egyik nagy előnye annak, ha az ember Pestre kényszerül elzarándokolni suliba majd’ minden héten, hogy a vidéken szinte hiánycikknek számító kiállításokra könnyen eljuthat. Sajnos mindig csak tervezgetek, aztán többnyire a társaság hiánya, vagy a túl magas jegyárak miatt lemaradok a lehetőségekről, viszont a hónapban a Nemzeti Múzeumban megrendezett Magyar Sajtófotó Kiállítás mindenképpen kötelező. Nagy szenvedélyem (persze csak hobbi szinten) a fotográfia, a diákkedvezménynek és a lelkes barátnő(i)mnek hála még talán oda is érünk a hónapban.

***

3. A tavasz minden évben erősen csábít, hogy legyek végre bátor, és hordjak szoknyát. A szomorú helyzet azonban az, hogy a természet nem áldott meg éppenséggel tökéletes, végtelenül hosszú és bámulatosan formás lábakkal, s miután a tükör ezzel minden évben szembesít, visszabújok a csigaházamba, és a nadrágot választom. Persze tudom én, nálam ezerszer előnytelenebb alakkal megáldott egyedek is szaladgálnak az utcán mütyür szoknyácskákban, én pedig ilyenkor el is döntöm, hogy én sem fogok szégyenlősködni, de aztán az utolsó pillanatban végül mindig beijedek. Ezek az fodros pasztellcsodák viszont szinte kiabálnak utánam, hogy menjek, és vegyek magamnak is. Értük még talán meg is érné a stressz. (kép forrása)

***

4. PostSecret, egy oldal, ahol a világon bárki megoszthatja a gondolatait egy képeslap formájában. Vannak vicces, elvont, dilis, és elgondolkodtató lapok egyaránt, érdemes átböngészni őket. (Most, hogy a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot olvasom, a levelek, képeslapok, sürgönyök már amúgy is régóta tartó szeretete újra fellángolt bennem, s kedvem támadt visszatérni erre a fajta kommunikációra. Valaki esetleg betársulna?)

***

5. És végül, de nem utolsó sorban, egy kis zene. Nemrég fedeztem fel magamnak ezt a még szinte gyerek cipőben járó brit zenekart (persze valószínűleg csak a profi karrier szempontjából kezdők), akiknek az első daluk első hallgatásra (és az azóta megtörtént még vagy száz újrahallgatásra) rögtön el is csavarta a fejem.  A dal szerintem a brit pop és a rock remek ötvözete, ráadásul akárhányszor hallgatom, olyan érzés, mintha több dalból lenne összegyúrva, annyi váltás van benne. A kedvencem ezek közül a harmadik perc után kezdődik, hallgassátok meg!


ezt hallgatom: Carlos Ruiz Zafón - La sombra del viento



SokSzínűség

Láthatóan nem sokat beszélek a suliról, mert ahogyan minden iskola, ez is csak kínszenvedésekkel teli vizsgaidőszakot, és unalmas előadásokat jelent. Oké, oké, ez talán enyhe túlzás, de az az igazság, hogy tizenegynéhány év suliba járás után kezdek eljutni arra a pontra, mikor már inkább otthagynám az iskolapadot. Vagy legalábbis valami olyant tanulnék, ami nagyobb élvezettel tölt el.
Viszont mindezek mellett azért tény, hogy van egy-egy olyan tantárgyam (általában sajnos nem több egynél egy adott félévben), ami érdekesebb, mint az összes többi együttvéve. Ez volt az elmúlt ősszel a gyermekrajzok című tantárgy, ahol is sok elméleti dolog mellett pár gyakorlati tudással is gazdagabb lettem. Megtudtam például, hogy a gyerekként oly sokszor rajzolt óriási szoknyás, hosszú hajú kisasszonyaim a biztonság érzését jelentették, azt, hogy szeretve és védve éreztem magam. A sok fordított kúp, a kerek alakzatok ezt tükrözik. Akár egy takaró, ami befed, és véd a külvilág elől.
Megtudtam azt is, hogy kicsi gyerekként miért használunk egyszerre annyi színt, és hogy miért nem látjuk hibásnak, ha a rajzunkon nagyobbak a fák és a virágok, mint a házak. Mindez a képzelőerőnk élénkségével, a színes fantáziával, és az ún. mágikus világszemlélettel függ össze többek közt. Sajnos arra nem jutott idő, hogy igazán belemélyedjünk a gyermekrajzok tudományába, de már az alapok is rengeteg olyan érdekességgel szolgáltak, amelynek köszönhetően utólag sok mindent meg tudok állapítani a saját gyermekkori alkotásaimról. (amit egyébként még mindig úgy őrzünk itthon, mintha legalább Monet készítette volna őket:D) Akaratlanul is szembesültem azzal, hogy az ember gyermekként mennyivel színesebb fantáziával rendelkezik, bátrabban használ színeket, formákat, vakmerőbb az ötletekkel, melyeket mi felnőttek az évek során teljesen elhanyagolunk és elfelejtünk. Persze a tudomány erre csak azt modaná, hogy megtaláljuk a realitás talaját, fejlődünk, ami persze igaz is, mégis én személy szerint sajnálom, hogy ezzel együtt mennyi mindent el is hagyunk azokból az időkből.

ui.:Ha esetleg valakit hozzám hasonlóan érdekelne a téma, Feuer Mária gyermekrajzokkal kapcsolatos könyveiben találhat érdekes olvasnivalókat; kezdetnek megfelelő. (csak halkan súgom meg, hogy engem is ő tanított, de ez itt nem a reklám helye)

ezt hallgatom: The Kooks - Seaside

Pénteki ötös

1.Kezdjük egyből a legfontosabbal. Nem egészen tartozik a felsorolásba, bár eheti újdonság. Új komment rendszer lépett életbe itt a Buborékon. A korábbi gyári blogspot komment lehetőség az esetek többségében csak kihozott a sodromból, béna volt és átláthatatlan. Ez az új azonban eddig nagyon tetszik. Az egyik legfontosabb újítás, hogy nem kell ezentúl névtelen üzeneteket hagyni, azok is tudnak kommentelni, akiknek nincs semmiféle egyéb felhasználói fiókjuk. Elég, ha egyszerűen a komment megírása után a jobb alsó sarokban rákattintotok a „megjegyzés, mint” részre, és beírjátok a neveteket és az e-mail címeteket (ami NEM kerül nyilvánosságra természetesen), ill. ha van blogotok, annak a url-jét, és voilá. Akinek van Twitter, Facebook, vagy valamilyen egyéb identitása, az pedig azzal könnyen bejelentkezhet, ahogy eddig is tette.
Végül, ami az ikonokat illeti, jelenleg mindenkinek egy aprócska lila virág jelenik meg a neve mellett, de aki gondolja, nyugodtan bejelentkezhet a Disqus oldalára (jobb felső sarok), és ott feltölthet egy felhasználói képet. Ha esetleg bárkinek problémái akadnának vele, nyugodtan szóljon, segítek (SZERETEK kommenteket kapni!)
És a legfontosabbat majdnem kifelejtettem. Mindenki megjegyzésére egyenként lesz lehetőségem választ adni. Ez a legjobb az egészben.
-Szolgálati közlemény vége-

***

2.Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én alapjáraton frászt kapok a különböző önsegítő könyvektől, weboldalaktól, videóktól, piruláktól és mindenféle forrástól, ami a tökéletes akármit akarja nekem eladni. Nem igazán hiszek abban, hogy attól lefogynék, vagy megjavulna a párkapcsolatom, ha elolvasok egy erről szóló könyvet, vagy bekapok valamilyen bogyót. Márpedig ezeket általában így reklámozzák. Mint holmi csodafegyvert, ami szempillantás alatt megjavítja az életünket, tökéletes nőt/férfit varázsol belőlünk, csak meg kell vennünk.
Ezek mellett viszont –mint mindenki más- én is keresem azokat a lehetőségeket, melyek egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb, jobb Szanik eléréséhez vezetnek. Így találtam rá erre a könyvre, ill. blogra, melynek a szerzője saját bőrén tapasztalva próbál(t) rájönni, melyek azok az apró momentumok, melyektől kellemesebb közérzet, vagy hogy egy kicsit közhelyes legyek, boldogság érhető el.
Még nem döntöttem el, hogy tetszik-e vagy sem a dolog, mindenesetre a blog átfutása után úgy döntöttem, egy próbát megér. Ha elolvastam, teszteltem és sikerült, értesítelek benneteket. Vagy ha nem sikerült, akkor is.

***

(nagyobb méretért katt a képre)

3.Viccesek, nem igaz? Megvehető képeslapok (a képek forrása, ill. megrendelhetősége)

***

4.Azt hiszem a környezetemnek már kezd elege lenni belőlem, de nincs mit tenni, ugyanis képtelen vagyok visszafogni magam, ha napszemüvegekről van szó. Nagyon régóta vágyom már egy John Lennon féle kerek szemüvegre, de valahogy eddig mindig úgy esett, hogy amerre én járok vásárolni, ott nem kaphatók (vagy legalábbis nem normális, emberi áron). Na persze, ha anya ezt látná, megint mondaná, hogy lassan új házat kell vennünk, hogy legyen hol eltárolni a napszemüvegeket. De ez akkor is KELL nekem, punktum! Idén majd valahogy csak beszerzem. (szemüveg via)

***

5.A múlt hétvégén több filmet is megnéztem, amik már önmagukban is említésre méltóak lennének (az egyik a Conviction, a másik a The Town), mégis a napsütés és a vidámság jegyében valahogy ez a film - How do you know? - kívánkozik inkább ide. Reese Witherspoon igazán jó színésznő, szerintem, Jack Nicholson pedig all time favourite, a sztori egy aranyos romantikus komédia féleség, pár vicces momentummal és emlékezetes mondattal. Lazításnak tökéletes. Köszi Dorisz, hogy említetted!:*)

UPDATE utóirat: Nancy is beszállt a játékba, s ezentúl ő is összegyűjti a heti kedvenceit. Nézzétek meg ő miket élvezett a héten!!!

ezt hallgatom: Miike Snow - Song for no one