Hétfői hangulat

Új rovat a láthatáron! És most akkor talán végre nem csak beszélek róla, hanem meg is valósítom.
Mivel a hétfők nekem általában igazán nyögvenyelősen, s gyakran rosszkedvűen indulnak, jó lenne magam valahogyan derűssé tenni. S miféle jobb mód lehetne erre, mint pár lélek melegítően szép kép, vagy vicces videó, esetleg egy-egy gyönyörű vers, melyek talán nem csak engem dobnak fel, hanem azokat is, akik olvasnak. A hab a tortán, hogy ez az új rovat talán arra is ösztönöz majd, hogy gyakrabban és rendszeresebben blogoljak. Régóta akartam már elvinni a Buborékot egy olyanabb irányba, ahol megosztom azokat a dolgokat, melyek engem a hétköznapokban inspirálnak és feltöltenek, úgyhogy ezentúl ilyen módon próbálom ezt végrehajtani.

Rögtön az első héten ezzel a pár képpel indítanék. Amióta csak az eszemet tudom, szeretnék tetoválást, s ha ilyen tempóban haladok a 90. szülinapomra talán el is készül.:P Komolyra fordítva a szót, azokat a testdíszeket szeretem, melyek visszafogottak, nőiesek, és a legfontosabb, hogy a viselője számára jelentéssel bírnak. Mondhatom, hogy most már jó pár éve kering a fejemben egy szócska ötlete, melyet a lábfejemre szeretnék tetováltatni. Komoly jelentése is van számomra, egyfajta intelem funkciót töltene be, s mivel ennyi idő alatt sem untam rá az ötletre, azt hiszem maradok is ennél.
Viszont foglalkoztatnak az irodalmi tetoválások is – ami egyébként stílszerűen az olvasást népszerűsítő esemény kellős közepén aktuálisabb már nem is lehetne:) -, melyek közt rengeteg gyönyörűséget találni. Az idézőjelek szerintem nagyon viccesek, a szélfútta pitypang több könyv borítójáról is visszaköszön (pl.: erről), míg az idézet a kedvenc Poe versem egyik sora – melynek folytatását egyébként a jobb oldalsávban olvashatjátok is.
Nektek hogy tetszik? S általában mi a véleményetek a tetoválásokról, testfestésről?

ezt hallgatom: Tegan and Sara - Call it off

Olvasmányok, választások és blogok

A múlt héten a gyakorlat annyira lekötötte minden figyelmem és időm, hogy sajna elmaradt az olvasás 7 hetére szánt írásom, de az ehetivel még épp időben vagyok, úgyhogy hajrá.


Mi alapján értékelek egy könyvet?
Ahhoz, hogy szeressek egy könyvet, az első és legfontosabb feltétel, hogy valamit érezzek a szereplői iránt. Lehet az pozitív vagy akár negatív érzés is, a hangsúly azon van, hogy bevonódjak a történetbe. Valahogyan szolgáltassanak okot arra, hogy érdekeljen a további sorsuk. Ezek mellett természetesen fontos a történet is, és nem utolsó sorban a regény hangulata, atmoszférája. Előfordulhat olyan eset is, mikor elég a kedvelhető szereplők megléte és a stílus a könyv iránti rajongásomhoz, melyre legjobb példaként Maggie Stiefvater trilógiáját, vagy épp a Leány gyöngy fülbevalóvalt tudnám felhozni. Egyik regény sem arról ismert, hogy őrült izgalommal teli szituációkkal lennének telitűzdelve, mégis a főszereplők és az atmoszféra már az első oldalakon elkap, s a végéig nem is ereszt. Olyan is előfordulhat, mikor a stílus (irodalmi) hiányosságai ellenére tetszik meg valami. Ami először eszembe jut erre példaként pedig nem más, mint Susan Elizabeth Phillips, aki a lüke-vicces-romantikus sztoriaival mindig kihúz a nehezebb időszakokból és jókedvre derít.
Végül is ezek szerint nagyon út tűnik, az egyetlen, amit nem szívlelek, az a jellegzetes karakterek hiánya. Ha nincs egy könyvben legalább egy szereplő, akinek a bőrébe tudok bújni, ott fuccsolt be a sztori.

Mi alapján választom ki a következő olvasmányomat?
Úgy szeretném most azt mondani, hogy a precizitásom és az összeszedettségem irányítja a választást, hogy egy gondosan kidolgozott lista alapján haladok, és soha nem kell törnöm a fejem és rágódni azon, mit is olvassak legközelebb. De mit áltassam magam?! Sem precíz, sem összeszedett nem vagyok – ha valaki esetleg még nem jött volna rá -, melynek köszönhetően egyetlen mozgatórugóm van, mégpedig a hangulatom.
Mostanában feljelentkeztem a molyon pár eseményre, melyek azért valamennyire diktálják az ütemet, de még az elején megfogadtam, tényleg csak addig veszek részt rajtuk, míg megvan a kedv. Kötelezően nem olvasok.

Miért olvasok könyves blogokat és kiket is pontosan? Hatás?
Az ok egyszerű: remek olvasmány ötleteket lehet begyűjteni mások blogjain. Nyilván hatással vannak rám valamennyire, hisz ha nem érdekelne a mondandójuk, feléjük sem néznék. Manapság egyre több könyves blog jön létre, s a nagy tömegben az ember már azt sem tudja hová kapjon, kinek higgyen, mit vegyen legközelebb a kezébe. Úgyhogy a kedvenceimen kívül azért én már ritkán próbálkozom újakkal, s ha mégis, kizárólag akkor, ha hasonló az ízlésünk.
A legelső blogra nagyon egyszerűen akadtam rá: könyvklubot kerestem a környékünkön, de mivel errefelé olyan nem létezik (még a könyvtárban is megkérdeztem biztos-e, és szégyen szemre ez a helyzet), a gugli nem mást dobott ki elsőre, mint az OKK-t. Persze egyből megtetszett a dolog, el voltam hűlve a rengeteg könyves véleménytől és az olyan kötetektől, melyekről korábban még csak nem is hallottam. Akkoriban még ha jól emlékszem Amadea blogján működött a dolog, s jó ideig naponta figyelgettem, mikor érkezik új bejegyzés.:D Idővel persze kitapasztaltam kik azok, akikkel egyet értek az olvasmányok terén ,s közben lassan egyre több blogot ismertem meg.
Aztán mikor végre én is összeszedtem a bátorságom, hogy billentyűzetet ragadjak, jött még egy előny is a blogolással: olyan embereket ismerhettem meg, még ha csak virtuálisan is, akikkel egyből egy hullámhosszon voltunk a közös érdeklődés és a könyves élményeknek köszönhetően. Ők az én kedvenceim. Andiamo, akivel igaz, hogy az ízlésünk jobban el sem térhetne, de a betűk iránti lelkesedésünk közös. Mónika, akinek a véleményére mindig figyelek, mert sok a kapcsolódási pontunk. És a végére hagytam Nancyt, akivel talán a legtöbb hasonlóság van az ízlésünkben, kezdve a Vámpírakadémiával :P, a jó zenéken át a szuper ifjúságiakig, melyekről olyan jókat ír, rendszeresen fel is csigáz.
A sorból azért nem maradhat ki Niki sem, és Diamant sem, és Norin, akiket szintén szívesen olvasok, és akkor még ott van Zenka is, akinek a posztjain olyan jókat szoktam derülni, és, és, és . Vannak még páran, itt a linkfalon érdemes megnézni őket.


ezt hallgatom: Razorlight - Wire to wire

Minden Gáborral kezdődött

Az olvasás 7 hete című eseményről a minap már írtam, (ha valaki lemaradt volna, ITT felzárkózhat a tudnivalókat illetően) s a héten az első könyvélményeimről, és az ezeket elősegítő emberekről írok pár szót.

Ha alapos akarok lenni a kérdést illetően, (márpedig elég régóta fenem már a fogam arra, hogy kivesézzem a témát) akkor a könyvekkel kialakuló kapcsolatomat több fázisra tudom bontani.
Első körben nem is indulhatna máshogy a dolog, mint a gyerekkori esti mesékkel. Anya az öcsémnek és nekem minden este lefekvés előtt felolvasott a kedvenc könyveinkből.
Én az Öreg néne őzikéjét szerettem talán a leginkább (máig tudom kívülről) és a Hetvenhét magyar népmesét, míg az öcsém egy Gábor nevű kisfiúról szóló történetet. (nem mellesleg őt is így hívják, valószínű innen eredt a nagy szeretet, mert ahogy visszaemlékszem elég uncsi mese volt) Mondanom sem kell, mivel a tesóm a kisebb és ezzel arányosan az akaratosabb is, idővel eljutottunk arra a pontra, mikor minden este ezt a történetet kellett hallgatnom, a rengeteg Gáboros mesének pedig az lett a vége – azon kívül, hogy állandóan veszekedtünk, és veszekszünk a mai napig is -, hogy mikor végre megtanultam olvasni, fogtam magam, s önállóan kucorodtam a sarokba egy kötettel. Az első ilyen, melyre emlékszem George Sandtól a Mese a jólelkű Fridolról volt. Szívesen olvastam újra a korábbi mesekönyveket is, főleg azokat, melyekre nem jutott akkora figyelem. Ezen kívül, mivel már akkoriban is mindig mindent tudni akartam a világról meg úgy általában bármiről, a könyvtár több polcnyi Ki kicsoda? és Mi micsoda? könyvét faltam be úgy tíz éves korom előtt.

Az iskolával azonban együtt jártak a kötelezők is, s mint tudjuk bármit szívesen csinálok, kivéve amit KELL. A Pál utcai fiúk, az Egri csillagok pedig egyébként is távol álltak tőlem, s a dolog vége az lett, hogy idővel nem kellemes időtöltést jelentettek számomra a könyvek, hanem teljesítendő feladatot. Persze mondanom sem kell, szorgalmas kislányhoz méltóan végigolvastam becsülettel mindet, de nem szerettem őket. Ebben a sorban az első kivétel Jókaitól A kőszívű ember fiai volt, amelynek még mindig nagyon iskolaszaga volt, de azért már nem jelentett állandó terhet. Aztán valamikor felsőben fordult a kocka, mikor az akkori magyar tanárom külön kötelező olvasmányt jelölt ki a lányoknak, méghozzá Fehér Klárától a Bezzeg az én időmbent, mely meghozta a nagy áttörést. Hosszú idő óta először éreztem azt a bizsergető, otthon érzést, amit ma már minden könyvnél érzek.

Mégis, az, hogy rendesen olvasóvá váltam, ill. hogy az is maradtam nem másnak az érdeme, mint a középiskolai magyar tanáromé. Neki köszönhetően nem csak a regények, de a versek is fontos részét képezik az életemnek. Valójában ő nem csak egy okos és karizmatikus tanár volt számomra, hanem igazi példakép is, s az életem rengeteg területét komolyan befolyásolta, nem csak az olvasással kapcsolatos viszonyomat. (De ezt hagyjuk is, még mielőtt átbillenne ez az írás szerelmi vallomássá.:P)

Naszóval, nehezen indult, mint az látható, de most már hosszú évek óta semmi sem veheti el a kedvem az olvasástól, s még belegondolni is jó, hogy az életem végéig mennyi kalandban lehet részem a könyveknek köszönhetően.



ezt hallgatom: Brandon Flowers - Only the young

Az olvasás 7 hete

Az elkövetkező másfél hónapban Andiamo szorgalmas és a végletekig kitartó munkájának köszönhetően egy olvasást népszerűsítő program kerül megrendezésre, az Olvasás 7 hete. A játék menetéről és a pontos tudnivalókról olvassátok el Andiamo bejegyzését.
Ami engem illet, nem titok mennyire szeretek olvasni, így egy percig sem volt kérdés, hogy részt veszek a játékban. Gondolkodtam egy ideig, hogy a Könyvoázison vagy inkább itt írjam a témákhoz kapcsolódó gondolataimat, de aztán arra jutottam, inkább itt a helye. Ugyanis míg a Könyvoázist a többség azért keresi fel, mert már valószínűleg alapból olvasó ember, addig ide olyanok is járnak, akik esetleg ritkábban vesznek könyvet a kezükbe. Márpedig ez az esemény pont az olvasás népszerűsítéséről szól, azok körében, akiket még nem ragadott magával a könyvmolyság. A hetente megjelenő írásaim(ink) pedig talán még azt is ráveszik egy-egy könyv kézbevételére, akik eddig nem vonzódtak az írott szó világához. (csak halkan súgom, hogy nyereménykönyvek is vannak a buliban, szóval érdemes jelentkezni)
Alább látható a menetrend, melyek közül lesz olyan hét, ahol csak egy témát fejtek ki, s lesz olyan is, mikor többet próbálok egy bejegyzésbe összefűzni.
Mindenki bátran jelentkezzen, nincs másra szükség hozzá, mint egy blogra, vagy facebook, iwiw ill. moly felhasználói profilra, ahol megoszthatjátok az olvasással kapcsolatos élményeket, véleményeket. Szerintem jó móka lesz, én személy szerint alig várom már, hogy a többiek első könyves élményeiről olvashassak!

És akkor a pontos menetrend:

I. hét (júl. 4-10.)
Az első könyvélmény(ek)
Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?
Könyvek, amiket utált, de mindenki más szerette
Könyvadoptáció: vegyünk védelmünkbe egy kevésbé olvasott könyvet!

II. hét (júl. 11-17.)
Könyvtár vagy könyvvásárlás?
E-book vagy könyv?
Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat?
Milyen rendszer alapján rendezi a könyveit? (ábécérend, műfaj, sorozat, szín, szerző szerint, stb.)

III. hét (júl. 18 – júl. 24.)
Mi alapján értékel egy könyvet?
Mi alapján választja ki a következő olvasmányát?
Filmadaptációk: kedvencek, a legpocsékabb adaptáció
Miért vezet/olvas Ön könyves blogot? Van-e hatása egy-egy könyves blognak az olvasásra? (pl.: a következő olvasmányát egy blogbejegyzés hatására választotta ki) Van-e/Vannak-e kedvenc blogjai/bloggerei?

IV. hét (júl. 25 – 31.)
Védőbeszéd a szépirodalom mellett
Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett
Ha a kedvenc írójával/íróival készíthetne interjú, ki lenne/kik lennének a kiválasztott(ak)?
A Moly.hu könyves közösségi oldal népszerűsítése

V. hét (aug. 1 – 7.)
Kedvenc műfajok
„Az vagy, amit olvasol”, azaz lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján?
Könyvek, amik megváltoztattak, amik hatottak rám
Milyen könyvet írna legszívesebben?

VI. hét (aug. 8 – 14.)
Klasszikusok kontra kortárs irodalom
Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?
Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?

VII. hét (aug. 15 – 21.)
Olvasási szokások változása
Évszakok és könyvek, avagy milyen könyvet olvas tavasszal, nyáron, ősszel, télen?
Olvasási szokások: hol, mikor olvas szívesen? (otthon, tömegközlekedésen, parkban, erkélyen, reggel, délben, este, stb.)



ezt hallgatom: Fever Ray - Keep the streets empty for me