Mivel a vizsgaidőszak SOHA nem ér véget, megkértem a legjobb barátnőmet, írjon ide a Buborékra egy vendégbejegyzést. Dorisz, mint a Buborék egyik leghűségesebb olvasója és legnagyobb rajongója, remek író maga is (bár ő hevesen tagadja, de ne higgyen neki senki!) Az egyetemnek egyetlen jó oldala van, mégpedig, hogy segített egymásra találnunk. Mint utólag kiderült közös középiskolába jártunk négy kerek esztendőig, mégis csak itt találkoztunk egymással először.
A közös társadalompolitika szemináriumon ismerkedtünk össze, de mivel én egy ilyen nehezen barátkozó nőszemély vagyok, tisztán emlékszem, hogy eleinte inkább csak baráti volt köztünk a kapcsolat. Aztán egy napon elkezdtünk zenéről beszélgetni, én megemlítettem a Cure-t és a Killers-t, neki pedig felcsillant a szeme, ugyanis tudta miről beszélek! Életemben először fordult elő ilyesmi. Később persze kiderült, hogy még nálam is nagyobb zene fanatikus, én mindenesetre attól a pillanattól tudtam, hogy ez egy igazi barátság kezdete. Igazam lett.
Ezek után persze mi másról is írhatna Dorisz, mint zenéről. Hamarosan jön a poszt is…
Ui.: elnézést mindenkitől, hogy nem kommentelek senkinél, olvasom mindenki blogját, csak ellustultam. De amint vége ennek a horrornak, pattanok is vissza a rendes bloggerek járgányára, és pótolok mindent! (a nyárra egyébként is rengeteg tervem van, melyek egy része a blogot is érinti. De erről majd később!)
ezt hallgatom: Michael Nyman - The sacrifice (piano verson)
fotó: Pinterest
