Boldog nyuszit!

Szeretnék minden kedves olvasómnak kellemes húsvéti ünnepeket kívánni! Egyetek sok csokitojást és pihenjetek, napozzatok sokat!

BUÉK!!!

No lám, a december is gyorsan eltelt, és szánom-bánom bűneim, mert eléggé magára hagytam szegény blogomat. Még egy hónap, meg egy kicsi, és visszatérek, ígérem. Meg sem szabadulhattok tőlem többé.
Addig is, remélem mindenki jól érezte magát az ünnepek alatt. A következő évre pedig szeretnék sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánni!!!

Boldog karácsonyt!

Kedves Olvasóim!

Szeretnék Nektek sok pihenésben, finom falatokban és mindenféle örömben teli ünnepeket kívánni! Érezzétek jól magatokat az év hátralévő részében is!

Itt van a piros ruhás

Nos, fiúk lányok, meg kellett érnünk ezt. A múltkor annyit nyöszörögtem szegény drága anyukámnak arról, hogy micsoda igazságtalanság, ha az embernek húszon fölül már nem hoz semmit a Mikulás, hogy ma reggel ott díszelgett az édesség a csizmámban. Eszem a szivét!:)

Zelk Zoltán: Télapó és a hóember

Én egy csókától hallottam,

csóka a toronytól,

a torony meg tavaly télen

hallotta a holdtól,

ha igazat mondanak a

csókák és a tornyok,

akkor én is ti néktek most

színigazat mondok.

Így kezdte a hold, a torony,

a csóka is így szólt:

az udvaron egy hóember

mit gondolt, nem gondolt,

azt gondolta, dehogy fog ő

egész télen állni,

ő lesz az első hóember,

ki megtanul járni.

Ennyit gondolt a hóember

egy szóval se többet,

s indulna már, mikor hallja,

jóestét köszönnek,

ő is köszön, ő is mondja:

"Jó estét kívánok!"

s látja, hogy egy piros csizmás

öreg ember áll ott.

Jó, hogy jöttél, öregember,

épp ebben a percben

gondoltam, hogy útra kelek,

induljunk hát ketten.

Látom, nagyon öreg lehetsz,

fehér a szakállad,

Lehet, hogy a világot már

kétszer is bejártad."

"Körül bizony kétszer, százszor

és még százezerszer-

feleli nagy nevetve a

piros ruhás ember-,

de nem gyalog, úgy nem győzném,

hanem szánon járok-

úgy nézzél rám, te hóember,

a Télapót látod!"

Így történt, hogy akkor este-

-látta aki látta-

együtt szállt fel a hóember

s Télapó a szánra,

együtt vittek ajándékot

házról házra járva,

míg csak üres nem lett végül

a Télapó zsákja.

Ahány házba csak bementek,

ahányból kijöttek,

lett a répaorrú vándor

egyre-egyre könnyebb,

várták őket minden házban

kályhával, meleggel,

így olvadt el reggelre az

útra kelt hóember!

ezt hallgatom: karácsonyig csupa csupa ünnepi dallal próbálok előállni, felkutatni. Ez talán majd segít ünnepi hangulatba kerülni. Ez az első, Frank Sinatra-tól.

Készülődés

Ahogy minden évbe, idén sem sikerült utolérni magam, így a karácsonyi ill. adventi készülődéssel rendesen meg vagyok csúszva. A rettentő vizsgaidőszak pedig csak rá tesz egy lapáttal, így az ünnepi hangulatnak is lőttek ezidáig. És a java még csak ezután jön.

De hát nem lehetek ennyire pesszimista! Úgyhogy még ha lassan is, de megpróbálok készülődni az ünnepekre: egyrészt megkreálom végre az adventi koszorút, amin vasárnap már a második gyertya meggyújtása esedékes, másrészt pedig ünnepi képeket, mondókákat, történeteket gyűjtögetek és meg is osztom veletek. Viszont nem esem abba a hibába, hogy bármit is megígérnék, ezért majd jönnek, ha jönnek. Most ez van. Átok a vizsgaidőszakra! Legyen már február!  

ui.:ráadásul most, hogy bár talán csak ideiglenesen, de dúl nálam a sütési láz, a héten -gondoltam naivan- összedobok egy fincsi házi vajkaramellát. Na hát, nem is tudom, érdemes-e említeni az eredményt. Az egyik alkalommal nagyon fura ízűre sikeredett, másodszor pedig úgy odaégettem, hogy vágni lehetett a füstöt a konyhában. Rám fér még a gyakorlás. De erről azt hiszem később még bővebben beszámolok.

zene: Sum 41- With me

(fotó: This is glamouros)

Cukorkát akarok, csak úgy

Hogy a manóban van az, hogy mostanában mindenki azzal zaklatja a másikat, hogy „hé, és te hová mész Halloweenkor?” Hogy is van ez? Mikor én gyerek voltam- ami azért nem volt olyan nagyon régen-, mi csak az amerikai filmek miatt tudtuk, mi is egyáltalán az a Halloween. A nyálunkat csorgattuk a rengeteg édesség láttán, és Drakulának, meg balerinának akartunk öltözni. Aztán eltelt tíz év, és most már- mert ugye annyira imádjuk majmolni az amerikaikat-, mi is mehetünk Halloween partikra. Ami nekem még mindig nem fér a fejembe. Nálunk a családi program a temető, gyertyagyújtás és emlékezés, vagyis egy csendes, nyugis ünnepnap. Nem pedig hangos szórakozás, és ereszd el a hajam. És hiába lenne hatalmas kedvem Pocahontasnak öltözni- mert elhihetitek, imádom a jelmezesdit:P-, valahogy egyszerűen nem fér össze számomra ez a két ünnep.
Persze nem akarok illúzióromboló lenni, aki affinitást érez, tegye, felőlem. Én megelégszem azzal, hogy előszedem a szekrényből a töklámpás alakú mécses tartót, majd este leoltom a lámpákat, és megnézek egy jó horrorfilmet vagy mesét. Lehetőleg minél több fröcsögő vérrel. (mert azért én sem vagyok a végletekbe menően antiszociális vagy éppen ünneprontó.:P)

"Poltergeists and zombies come up from their graves

And bats are screeching in their caves.

Banshees are screaming.

I hope your flashlight is beaming.

Watch out or something just might say BOO!

Don't say that I didn't warn you."

Valamilyen film ötlet, esetleg???

ezt hallgatom: My Chemical Romance- Helena