Pár pontban rólam

Több mint fél év blogolás után úgy érzem itt az ideje végre rendesen is bemutatkozni, nem igaz? Viszont mivel nagyon unom már az önéletrajzok írkálását, egyszerűbb, ha inkább pontokba szedem, mégis mit érdemes tudni rólam. Csak az igazán lényegtelen dolgokat, amiket soha senki nem kérdez meg, én viszont nagyon is el akarom mondani.

*kávéfüggő vagyok. Méghozzá a keményvonalas fajtából. Azt hiszem eljutottam arra a szintre, mikor már tényleg semmi más nem tart életben, mint a koffein. (szigorúan erősen, sok tejjel és mézzel készítve. néha napján jöhet hozzá egy kis fahéj is!)

*szeretek olvasni (ki gondolta volna, mi? -- bizonyíték1 és bizonyíték2) Ezer meg ezer elétet megélni, körbeutazni a világot, számomra ismeretlen szituációkba keveredni, új barátokra lelni, vagy néha csak elmenekülni a valóság elől.

*ha már az utazásról van szó: ha majd egyszer nagy leszek (ergó diplomás), szeretném beutazni a világot (bár reálisan szemlélve a dolgokat valószínűleg csak új könyvekre futja majd, a Bahamákra már kevésbé), s szívesen élnék külföldön. Egészen pár évvel ezelőttig New York - számomra a világ legszuperebb városa- volt a cél, viszont rájöttem, hogy a honvágy miatt egyszerűbb, ha maradok Európában. Így lett az új vágy Dél-Franciaország. Már csak franciául kellene megtanulnom. (vagy a franciáknak angolul:P)

*van két cicám, Guszti (4 éves) és Panna (kb.1 éves). Guszti egy büszke férfi, annak minden pökhendiségével és önállóságával. Emellett okos, és kommunikatív - más-más nyávogást használ a különféle szükségletei kifejezésére. Jókat szoktunk társalogni.
Panna mindössze pár hónapja a mi cicánk. Anya és én képtelenek vagyunk hátat fordítani a szeretnivaló kóborállatoknak, amit ez a rafkós kiscsaj ki is használt. Ő egyébként már nem az első kóborunk, előtte a család tagja volt Hógolyó, aki azonban az elmúlt nyáron elveszett. Az én szívem pedig összetört.

*Pici vagyok. És szeretem a lapostalpút, ami nem javít a helyzeten. Az érdekes az egészben, hogy soha nem zavart a magasságom. Rengetegszer hallom a hozzám hasonló méretű nőktől, hogy mennyire szeretnének magasabbak lenni, mennyire gyűlölik a méretüket. Engem viszont nem zavar! Nyilván nem utasítanék vissza pár centit, ha valaki hozzá akarná vágni, de valójában soha nem fordult még meg a fejemben, hogy keseregjek az alacsony méretem miatt. A dolog egyetlen hátulütője, hogy oda kell figyelni, hisz ha már felfelé nem növök, széltében se terebélyesedjek, mert könnyen meglátszik.

*A kedvenc színem a lila, a kedvenc bandám a The Killers, a kedvenc filmem pedig a Tehetséges Mr. Ripley és a régi Star Wars filmek.

*Imádom az anyukám által készített sajtos csirkemellet, és bele tudnék fulladni egy vödör ananászlébe.

*Képtelen vagyok életben tartani a szobanövényeket. Mivel a szobám a házunk északi oldalán található, kevés fény jut keresztül az ablakomon, amit szerencsétlen növények rettentően rosszul viselnek. Tehetek bármit: beszélhetek hozzájuk, öntözhetem őket rendesen, semmit sem használ. Még az sem elég, ha az ablakba teszem őket, mert akkor a radiátor melege végez velük. A maximum idő, amíg sikerült megtartanom egy virágot pár hét volt. Az is csak egy szerencsétlen kaktusz volt.

...még bővülhet a sor, mivel én is folyamatosan változom, alakulok....

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...