De hát nem lehetek ennyire pesszimista! Úgyhogy még ha lassan is, de megpróbálok készülődni az ünnepekre: egyrészt megkreálom végre az adventi koszorút, amin vasárnap már a második gyertya meggyújtása esedékes, másrészt pedig ünnepi képeket, mondókákat, történeteket gyűjtögetek és meg is osztom veletek. Viszont nem esem abba a hibába, hogy bármit is megígérnék, ezért majd jönnek, ha jönnek. Most ez van. Átok a vizsgaidőszakra! Legyen már február!
ui.:ráadásul most, hogy bár talán csak ideiglenesen, de dúl nálam a sütési láz, a héten -gondoltam naivan- összedobok egy fincsi házi vajkaramellát. Na hát, nem is tudom, érdemes-e említeni az eredményt. Az egyik alkalommal nagyon fura ízűre sikeredett, másodszor pedig úgy odaégettem, hogy vágni lehetett a füstöt a konyhában. Rám fér még a gyakorlás. De erről azt hiszem később még bővebben beszámolok.
