Tervek

Vége, vége, vége. Vagyis csak majdnem vége a vizsgaidőszaknak. Még pár jegybeírás, tanárok szinte szó szerinti levadászása, s aztán tényleg vége. Újra lehet LÉLEGEZNI (és blogolni, meg olvasni, meg találkozni emberekkel, meg… meg…). Ha az agyam nem is lenne tisztában a szünettel, a testem már adja a jelzéseket. Még a semmittevéstől is fáradt vagyok, mint a kutya, állandóan éhes és rosszkedvű. Én csak szünidő szindrómának hívom ezt, ugyanis minden évben, a vakáció beálltakor jelentkezik ez a fránya tünet együttes, jelezve, hogy itt a nyár, de sok volt az utóbbi időben a stressz, és ezt valahogyan le kell vezetnie. Majd elmúlik.


(forrás: we heart it)

 Azonban van itt sok jó dolog is, melyekről írni szeretnék, talán csak hogy magamban is határozottan foganatosítsam, s ne kótyavetyéljem el magam a nagy melegben. Tudniillik, minden nyáron fogadkozom, hogy ez majd valami más lesz, most majd hasznosan és tartalmasan töltöm el ezt a két szabad hónapot, s csinálok valami értelmeset, esetleg maradandót. Aztán mire észbe kapok ismét szeptember van, suli kezdés, s az egyetlen, ami megmaradt a nyárból az a barnaságom és a fürdőruhám helye.
Annyi tervem van az elkövetkező hónapokra, hogy hirtelen azt sem tudom, mibe kezdjek bele először. De vegyük csak sorra:
Régóta dédelgetett álmom már, hogy megtanuljak egy (pontosabban több, de haladjunk szép sorban) idegen nyelvet az angol mellé. Valamennyire pötyögök németül is, de az igazság az, hogy az érettségi óta egymás felé sem néztünk, s nincs is hozzá kedvem. Nem szeretem a németet. Ellenben a francia régi szerelem, csakhogy lehetőségem nem volt komolyan belemélyedni, főleg a tanfolyamok horribilis tarifáit tekintve. Aztán gondoltam egyet, s arra jutottam, hogy akár egyedül is belevághatnék, pár könyvtári könyv, hasznos youtube videók és egy kis önszorgalom segítéségével még akár sikerülhet is a dolog. (Ha valakinek esetleg van hasznos tanácsa azt illetően, milyen könyvvel érdemes próbálkozni, az kommentben nyugodtan mondhatja. A könyvtáros nem igazán tudott segíteni a témában, úgyhogy egy kupac könyvet hazahoztam magammal, de fogalmam sincs melyiknek érdemes nekiállni.)
A másik régi vágy az ékszermániámhoz, és az utóbbi időben elharapódzó kreatív lázamhoz kapcsolódik. Lehet, hogy túl nagy fába vágom a fejszém, de nem számít, egyszer élünk vagy mi: nyitok egy boltot a Meskán. Az ékszerek készülőben vannak (főleg gyöngy és textil ékszerek és könyvjelzők, hogy pontos legyek), ötletem pedig annyi, hogy egyszerre valószínűleg meg sem tudom mindet valósítani. Őszintén szólva kicsit – kit hülyítek, nagyon – izgulok, mégis milyen lesz a fogadtatása, egyáltalán lesz-e bárki is, aki pénzt adna ki a kreálmányaimért, de majd elválik.
Mindezeken kívül szándékomban áll annyit olvasni, amennyi a csövön kifér, lehetőleg kicsit többet, vagy legalábbis rendszeresebben blogolni és az edzést sem ellustálkodni. (Említettem már, hogy mostanában hangoskönyvre futok? A történet annyira ügyesen eltereli a figyelmem, hogy azt sem veszem észre, ha szúr az oldalam!:D)
Akartam még valamit mondani… azt hiszem. Ah, mindegy. A szünidő szindróma az eszemet is elveszi…

ezt hallgatom: Ingrid Michaelson: Parachute