Először is, azoknak, akik még véletlenül erre tévednének, hatalmas bocsánatkéréssel tartozom!! Ronda dolog ilyen sokáig hanyagolni a blogom, szégyellem is magam rendesen. Magyarázatom persze van, de nem hiszem, hogy ez elég lenne. Igazság szerint a suli körüli teendőim eléggé megnyirbálják a szárnyaim. Nem a szabadidő mennyiségével van probléma, inkább az ihlettel és a kedvvel. Nem tudom mostanában a vicces és sziporkázó énemet előcsalogatni (ha egyáltalán volt ilyenem valaha is), így pedig nem akarok senkit a posztjaimmal traktálni. De mivel a világ legjófejebb barátnője megállás nélkül rágja a fülemet, és minden alkalommal követeli az új bejegyzést, hát itt vagyok. És ünnepélyesen megígérem, hogy mostantól állni fogom a sarat, sőt az utóbbi időben még pár új ötletet is kiagyaltam az oldal színesítésére.
Ui.: az időközben becsatlakozott új olvasóimnak pedig üdvözlet, jó, hogy itt vagytok!!!
ezt hallgatom:
Florence + the Machine: Cosmic love
