Megyek az orrom után

Lágy virágillat, egy kevés fűszeres aroma. Határozott, de nem tolakodó. Visszafogott, de nem észrevétlen. Ezt az illatot keresem már nagyon rég, és csak nem lelem sehol sem. Ezer meg egy millió parfümöt szaglásztam össze már, de egyik sem volt az igazi.

               

Mert nem elégszem meg mással, csakis az igazival. Azzal az illattal, ami én vagyok. Ami azt kiabálja mindenkinek, aki csak megszagolja: ’ez Szanik, éppen ilyen ő’. Mostanában talán túlságosan is visszahúzódó, de ha kell, kiáll magáért, szeret rámosolyogni az emberekre - és persze szereti, ha azok is visszamosolyognak. Néha felülkerekedik a parancsolgatós énje, de olyankor az anyukája gyorsan rápirít. Utál takarítani, de azt mégjobban utálja, mikor mások hagynak kupit maguk után, s neki kell rendet tennie. És imádja a könyveket.

Ismertek ilyen illatot?

Talán a legjobb lenne összekeverni a frissen nyírt fű, a frissen főtt fahéjas kávé és a frissen vasalt ruhák illatát. Mert ezektől az illatoktól elgyengülök. De azt hiszem mégsem árt, ha külön-külön szaglászom őket, együtt talán mégsem lenne az igazi.

Ti megtaláltátok már azt a jól bevállt illatot, amiről midenkinek ti juttok eszébe? Vagy inkább szeretitek cserélgetni a parfümöket, játszani velük hangulattól és évszaktól függően?

"Minden olyan testrészünkre fújjunk parfümöt, ahol szeretnénk, hogy megcsókoljanak!" (Coco Chanel) Cseles.:)

ezt hallgatom: Vampire Weekend: Walcott