Mindig is irigyeltem azokat a lányokat, akik a nyár kellős közepén, harminc valahány fokban is képesek kendőt kötni a nyakukra. Velük ellentétben én nem csak nyáron, de már a melegebb tavaszi napokon is megolvadok még a legáttetszőbb, legvékonyabb kendőnek a látványától is. De mikor elkezdenek röpködni a mínuszok, jöhet a sál.
Persze a telhetetlen énem most sem bír magával, ezért feltétlenül be kellene szereznem még legalább egyet. Az okkersárga vagy méregzöld jól illene a hajamhoz, de akár egy pihe-puha rózsaszínt is elfogadnék. Már csak egy jó lelőhelyet kellene találni, aztán jöhet az ereszd el a hajam.
 |
Általánosban technika órán megtanítottak kötni, a baj csak az, hogy már semmire nem emlékszem belőle. És a kötőtű is elveszett. Viszont talán nem ártana egy kis időt szakítanom a dologra, megkérni a mamát, hogy mutassa meg az alapokat - a mamám gyönyörű dolgokat tud készíteni, elég ha az ember két kötőtűt és egy gombolyag fonalat ad a kezébe -. Aztán köthetnék magamnak saját sálat. Például ilyesmit:
ezt hallgatom: KT Tunstall- Funnyman
2 megjegyzés:
A sálak. A másik gyengéim :D Pont a hétvégén kerestem valami átmeneti darabot, ami még nem túl meleg, de nem is túl vékony. Van egy szivárványszínű kötött sálam,amit imádok, de az még meleg ehhez a viszonylag enyhe időhöz meg a farmerkabáthoz.
Azonban addig is, amíg azt a nyakamba tekerhetem, megállíthatatlanul keresem az igazi átmenetit. :D
Én a múlt héten a késői órákat már elég hidegnek éreztem a vastag sálhoz is. (igaz nem kötött, azt én is tartogatom még a zimankóra:)) Egyébként a sál-sapka kombódról olvastam ám nálad, és a lila együttes nagyon jól hangzik.:)
Megjegyzés küldése