Na, nem is ez a lényeg. Amit ki akarok ebből az egész hozni, az a következő: gólyaként az egyetemen volt egy tanárom, akit Nyilas Mihálynak hívtak. Bejön az első órára, bemutatkozik, majd neki is áll magyarázni az anyagot. Persze, ez az egyetem, még csak véletlenül se próbáljuk megismerni egymást.
Mindegy. Nagyban kuncogok magamban, miután mondja a nevét, s nézek körül, kinek esett még le a poén, vajon kivel is tudnék cinkosan összemosolyogni. Erre mit látok: mindenki ül fapofával, és igyekszik gyorsan jegyzetelni.
De most komolyan! Tudom, hogy óvodás dolog ezen nevetni, de akkor is. Senki nem ismeri a Légy jó mindhaláligot??? Vagy ennyi idősen már senki nem emlékszik rá? Esetleg ekkora baj van a humorommal? Rajtam kívül a teremben ült még legalább 100 emberke, s közülük senkinek nem jutott eszébe legalább elvigyorodni azon, hogy a tanárunk Nyilas Misi?
Néha a legnagyobb tömegben érzem magam a legmagányosabbnak.
ezt hallgatom: White Apple Tree: Snowflake
