2010. augusztus 8., vasárnap

Szabó Lőrinc: Babits

Annyi mondanivalóm lenne ezzel a verssel kapcsolatban. A vádló szavak, az erőteljes érzelmek. Egy teljes elemzést le tudnék vezényelni, annyira szeretem.De azt hiszem, jobb ha most csendben maradok, Sz. L. beszél helyettem is.

 
Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt.
Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.
Mit láttam benned? Magam végzetét.
Mit láttál bennem? Egy út kezdetét.
Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat.
Mit bennem te? Dacot és szitkokat.
Aztán, mit én? Jövőm rémálmait.
S te? Egy torzonborz állat vágyait.
Én? Istent, akit meg kell váltani.
Te? Hogy jönnek a pokol zászlai.
S később? Hogy az ellenség én vagyok?
S én? Azt, akit soha el nem hagyok.
Te, tíz év múlva? - Tán mégis fiad?
S én, húsz év múlva? Láss már, égi Vak!
S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár.
Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj!
S a legvégén, te? Igy rendeltetett.
S én, ma s mindig? Nincs senkim kivüled.

5 megjegyzés:

Andi írta...

Nem ismertem ezt a verset! Köszönöm, hogy megismerhettem általad, a tolmácsolásodban!
Nagyon tetszik!

Szanik írta...

De örülök, h tetszik!:) Nekem Szabó Lórincből sosem elég.

Andi írta...

Én mondjuk leragadtam a Lóci óriás lesz-nél, de az nagy kedvencem.
És a Köd előttem.. (ugye az is Sz.L.?)

Szanik írta...

Igen az is az ő verse, bár én meg azt nem ismerem annyira. De most bepótoltam:)

Pufoka írta...

Nekem is nagyon tetszik!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...