A könyves odaadásom mellé –mint azt már észrevehettétek- van még pár mániám, mint a zene, meg a divat, és az olyan apró dolgok, amik színt adnak az egyhangúságnak. Viszont a filmeket (és sorozatokat) ezidáig eléggé hanyagoltam, úgyhogy most íme, egy aprócska összeállítás.
Alapjában véve mindenevő vagyok, már ami a mozgóképet illeti, még szökőévente egyszer egy akció film is belefér- persze csak akkor, ha a lövöldözésen és robbantgatáson kívül szól is valamiről. Ezen a nyáron azonban, magam sem értem miért, főleg romantikus vígjátékokban tobzódtam. Az agyam valahogy képtelen volt megemészteni a komolyabb hangvételű, esetleg sírós dolgokat, a horror-thrillel kategóriát pedig már jó ideje hanyagolom, mert nincs rosszabb egy unalmas horrornál, nem igaz? Márpedig mostanában nem találkoztam olyan thrillerrel/horroral, ami ki akart volna ugrasztani az ablakon (azt amúgy is nehéz elérni, nem vagyok egy könnyen megíjeszthető fajta.:)).
It’s complicated
Meryl Streep. Ja hogy mondjak még más indokot is amiért érdemes volna megnézni? Lássuk csak: romantikus, bájos, humoros. Ó és Meryl Streep. És persze Alec Baldwin. Igaz, az a majdnem meztelen jelenet kishíján kiégette a szemem :D, de egyébként bírom őt. Nevetős családi vígjáték ez, ahol a szülők elváltak, a gyerekek közben felnőttek, s a fiuk diplomaosztójának hétvégéjén újra egymásra találnak. Persze megpróbálják a dolgot titokban tartani, s ekkor kezdődik a kalamajka.
Letters to Juliet
Őszintén szólva ez a film messze nem tetszett annyira, mint én azt vártam volna, ennek ellenére nem akarok rosszat mondani róla. Egy romantikus szirup, viszont azok a gyönyörű olasz tájak, ahol a három főszereplő átutazik, hogy megtalálják a rég elveszettnek hitt szerelmet, kárpótolt mindenért. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni.
The holiday
A Hollywood-ban élő film trailer készítő Amanda el akar szabadulni egy rövid időre az életétől, ezért az ünnepekre elcseréli az otthonát egy angol újságíróval. A csere annyira jól sül el, hogy mindketten olyan dolgokat (és embereket) találnak az új helyen, melyet otthon hiába kerestek.
Ez éppenséggel nem igazi nyári film, lévén, hogy karácsonykor játszódik, és a hangulata is inkább ünnepi, mindenestre kikapcsolódásnak jó volt. Viszont Jude Law és az őrülten szexi brit akcentusa kihagyhatatlan. (Ő a hibás azért, hogy bárkibe belehabarodok, aki brit akcentussal beszél. Nem kellett volna törpe, rajongó koromban megnézni a Tehetséges Mr. Ripley-t. Ó, hát.)
Our family wedding
Egy mexicói származású lány, és egy afro-amerikai srác készül összekötni az életét, amiben bizony a családjuknak is lesz beleszólásuk. „Our marriage, their wedding”. Őszinte részvétem. Én el sem tudnék képzelni borzasztóbbat, minthogy a szülők rendezzék az esküvőmet. Őrült (soha nem látott) családtagokat hívnak meg, összevesznek az ételeken és a tradíciókon. Én meg közben a hasamat fogtam a röhögéstől. És meglepett, hogy Forest Whitakernek milyen jól áll a komikus szerep.
The bounty hunter
Jennifer Aniston és Gerald Butler; nem is tudom melyiket szeretem jobban: Aniston bájosan pattogós stílusát, vagy a pasas sunyi, ravasz vigyorát. Rengeteg kergetőzés, letartóztatások, menekülés, és csomagtartóban való utazás. És sok-sok nevetés.
ezt hallgatom: Mando Diao: Gloria