2010. szeptember 14., kedd

Itt van az ősz, itt van...

Bevallom őszintén, már épp kezdtem lemondani arról, hogy idén még képes lesz legyőzni a Nap az átkozott felhőket, s a felszínre bukkanni. Már előszedtem a füstőlőket, illatgyertyákat, fűszeres teákat, amelyeket módszeresen arra használok, hogy segítsenek átlendülni a sötét, rosszkedvű napokon.
Erre, mit ad Isten, ma reggel megszólal az ébresztőm, kemény erőfeszítések árán fölemelem a szemhéjam, s már épp csuknám is gyorsan vissza, mikor észreveszem, hogy aprócska, aranyszínű sugarak világítanak be az ablakon. Igen emberek, sütött a NAP! Néha még nekem is hihetetlen, hogy ilyen nüansznyi dolgoknak mennyire tudok örülni. S őszintén szólva, az elmúlt napjaim olyan szinten pocsékra, sőt inkább pokolira sikeredtek, hogy az indiánnyár tökéletesebb időben nem is érkezhetett volna.
Mondtam már, hogy ez a kedvenc évszakom? Bizony. Imádom a levegő illatát. Észrevettétek már, hogy ilyenkor más illata van, ugye? Akárcsak tavasszal; akkor friss virágillat, és zizegős újdonság érzés szaglik a levegőben, ilyenkor meg nosztalgia és száradó falevelek illata árad mindenből.  Vagy az is lehet, hogy csak én magyarázom be magamnak, de ha valaki falun lakik, akkor szaglásszon már ki légyszi, és mondja hogy jól gondolom!:) És a színek! Bordók, zöldek, lilák. Sütőtök és forralt bor és must. Vékony sálak, puha csizmák... bár ezek inkább tűnnek téli dolgoknak, de szerintem nem árt, ha az ember idejében nekilát, és októberben szépen előhalássza a tavaly a szekrény mélyére suvasztott gönceit. Mert ha nem, könnyen úgy járhat, mint én szoktam: mikor beköszönt az első igazi hideg reggel, s vastag ruhát, cipőt, stb. kellene felvenni, a busz indulása előtt pár perccel még a lakásban rohangálok, mint valami fejét vesztett csirke, s közben anyának kiabálok, hogy még a kesztyűket is kerítse elő valahonnan. Bizony, totál káosz.:)
Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor erős melankólia fog el, egyfajta késztetés. Költözni akarok. El, el, messzire. Nagy álmom, hogy egyszer majd Barcelonában, vagy Rómában, Dél-Franciaországban, esetleg Toszkánában éljek, ahol tudtommal a nyár kivételével egész évben a vénasszonyok nyarához hasonló idő van, persze kis túlzással. Az emberek nyugisak, nem idegeskednek fölösleges dolgokon, délután sziesztáznak, esténként borozgatnak. Mindenki barátságos a másikkal, isteni gyümölcsöket árulnak a piacon, a hátsó ablakon kinézve pedig hatalmas levendularétek terülnek el. Ó, hát. Álmodozni csak szabad, aztán ki tudja. Ha nagyon erősen koncentrálok, egyszer talán tényleg valóra válik.


Ti miről szoktatok álmodozni mostanság?
ui.: kattintgattok a belinkelt dalokra? Tessék kattintani, csupa jó muzsika, s még ha nem is igazán az ízlésetekhez illő, véletlenül is találhattok valami jót.:P
és most ezt hallgatom: José González: Killing for love

14 megjegyzés:

Andi írta...

álmodozás... nem szoktam.. olyan nehéz, hogy minden "fontos" gondolat álom marad...
Álmodozom... jó lenne túladni ezen a nagy házon, és külön utakon járni négyesben....

Szanik írta...

Néha tényleg nehéz elfogadni, h a dolgok nem úgy működnek, ahogy azt mi megálmodjuk, máskor viszont az álmodozás tart mozgásban. Próbálom nem elfelejteni a mókuskerékben a nekem fontos dolgokat. Plusz, még ha akarnék sem tudnék nem álmodozni, így működök.:)
Külön utakon négyesben...például?

Andi írta...

Mi egy hatalmas házban élünk a szüleimmel (elszeparálva külön), de utazok sokat a gyerekekkel a gyerekek miatt. Most mennék már külön a saját kis családommal az ovi/isi közelébe.
persze mélyen ott vannak az álmok, de jó mélyen...olyan pesszimistán :)

Szanik írta...

Remélem, hogy valamikor azért (lehetőleg minél hamarabb) sikerül megvalósulnia! Meglesz az!:)

Nancy írta...

Akár hiszed, akár nem, én is többnyire a külföldre költözésről szövöm álmaimat mostanában.:D Ha nem is egy életre , de legalább egy évre jó lenne elutazni, nyelvet tanulni és világot látni.
A szürke hétköznapokban valahogy ez tartja bennem a lelket. És akár még össze is jöhet , ki tudja ;)
(A zenéket meg szorgalmasan hallgatom és imádom is őket. Eléggé hasonló a zenei ízlésünk.)

Szanik írta...

És melyik országba vagy városba vágynál leginkább?:)
A múltkori Linger zenei eszmecsere óta sejtem, hogy hasonló zenei hullámhosszon vagyunk. Ha esetleg van valamilyen titkos favoritod, nyugodtan oszd meg velem is, hátha nem ismerem.;)

Nancy írta...

A lényeget lehagytam :) Elsődleges úti célom jelenleg Kanada. Azon belül is a tengerparti részek. De Amerikába is ellátogatnék, Észak - Karolina államba.
Rendben. Majd gondolok rá, ha találok valami jó számot. :) Látom, La Rocca-t már nem kell bemutatnom :)
Travis-t ismered esetleg? Az ő zenéjüket is nagyon szeretem.

Szanik írta...

Nekem Kanadáról mindig a hideg jut eszembe:), viszont az USA jól hangzik (New York mániás is vagyok;)). Majd szólj, ha költözöl.
Travis-től csak pár számot ismerek, főleg válogatásokból, meg soundrackekből, de akkor jobban is utána járok. Egyébként kik az abszolút kedvencek?

Nancy írta...

Régen nekem is a hideg ugrott be először. De most már inkább a vízesések, a tavak, a gyilkos bálnák, az öblök sok minden egyéb szépség mellett.
Rendben szólok. Jössz majd hozzám látogatóba :)
Abszolút kedvenc ebben a műfajban: Band of Horses, Jack Savoretti, Travis, La Rocca.
És neked kik a nagy kedvencek?

Szanik írta...

Ok, szívesen megyek!!:)
Az én kedvenceim a The Killers és a Muse. Persze most úgy érzem megcsalom a többieket, de ha már egyszer a kedvencekről beszélünk, akkor ettől a két bandától egy picit még hevesebben ver a szívem, mint a többitől.:)
Jack Savorettit viszont nem ismerem, úgyhogy gyorsan megyek is lecsekkolni...

Nancy írta...

Nem csalod meg őket :) Nekem is van más műfajban más kedvenc, aki ha kell, feldob, ha kell megvigasztal, ha kell, megnyugtat. Ilyen például a Skillet. Őket órákig tudom hallgatni egyfolytában, anélkül hogy megunnám. Pedig jóval keményebb stílus, mint pl. La Rocca. De említhetném akár a OneRepublic-ot is.

Szanik írta...

A OneRepublic-ot én is szeretem. Ha én valami "keményebbre" vágyom, általában klasszikus rockot hallgatok: Led Zeppelin, The Clash, stb. Esetleg brit popot: Franz Ferdinand, The Kooks, Arctic Monkeys... és kb. még holnap reggelig sorolhatnám; vagyis vszínűleg mindketten sorolhatnánk.:)
Á, még valamit akartam már egy ideje kérdezni. A szülinapi bejegyzésedben írtad, hogy korábban személyes blogot vezettél. Azt csinálod még?

Nancy írta...

A The Kooks jó. Én is szoktam néha hallgatni őket :)
Igen , még vezetgetem a személyes blogomat, bár elég ritkán. Ha érdekel, szívesen elküldöm neked a linket emailben. :)

Szanik írta...

Igen, érdekel!:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...