A múlt héten sajnos a beadandóim miatt kicsit összecsaptak a fejem felett a hullámok, éppen ezért most próbálom pótolni a hiányosságokat, remélem kellőképpen érdekesnek találtatik. Lássuk, mik is voltak a hét legszórakoztatóbb mozzanatai:
1. Próbálom kontrollálni az újra és újra eluralkodó sorozatfüggőségemet, bár a héten ez kevesebb sikerrel kecsegtetett. A Róma és a Tudorok (amiket egyébként nem néztem, MÉG!:) utódjaként indult egy új széria, The Borgias címmel. Az egyik kedvenc koromban, az itáliai reneszánszban játszódik, s a pápává választott Borgia família fejéről, VI. Sándorról, annak családjáról, az egyház intrikáiról, tiltott szerelmi ügyekről, és hasonlókról szól. Az első rész egy másfél órás dupla epizód volt, engem meg már az első 5 percben megvett magának. Nagyon szeretem a kosztümös, történelmi sztorikat (filmben is, könyvben is), s kíváncsi vagyok mi is kerekedik ki a dologból.
Ui.:Andiamo, szerintem ez Neked is tetszene, kukkants bele!
***
2. Az egyik nagy előnye annak, ha az ember Pestre kényszerül elzarándokolni suliba majd’ minden héten, hogy a vidéken szinte hiánycikknek számító kiállításokra könnyen eljuthat. Sajnos mindig csak tervezgetek, aztán többnyire a társaság hiánya, vagy a túl magas jegyárak miatt lemaradok a lehetőségekről, viszont a hónapban a Nemzeti Múzeumban megrendezett Magyar Sajtófotó Kiállítás mindenképpen kötelező. Nagy szenvedélyem (persze csak hobbi szinten) a fotográfia, a diákkedvezménynek és a lelkes barátnő(i)mnek hála még talán oda is érünk a hónapban.
***
3. A tavasz minden évben erősen csábít, hogy legyek végre bátor, és hordjak szoknyát. A szomorú helyzet azonban az, hogy a természet nem áldott meg éppenséggel tökéletes, végtelenül hosszú és bámulatosan formás lábakkal, s miután a tükör ezzel minden évben szembesít, visszabújok a csigaházamba, és a nadrágot választom. Persze tudom én, nálam ezerszer előnytelenebb alakkal megáldott egyedek is szaladgálnak az utcán mütyür szoknyácskákban, én pedig ilyenkor el is döntöm, hogy én sem fogok szégyenlősködni, de aztán az utolsó pillanatban végül mindig beijedek. Ezek az fodros pasztellcsodák viszont szinte kiabálnak utánam, hogy menjek, és vegyek magamnak is. Értük még talán meg is érné a stressz. (kép forrása)
***
4. PostSecret, egy oldal, ahol a világon bárki megoszthatja a gondolatait egy képeslap formájában. Vannak vicces, elvont, dilis, és elgondolkodtató lapok egyaránt, érdemes átböngészni őket. (Most, hogy a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot olvasom, a levelek, képeslapok, sürgönyök már amúgy is régóta tartó szeretete újra fellángolt bennem, s kedvem támadt visszatérni erre a fajta kommunikációra. Valaki esetleg betársulna?)
***
5. És végül, de nem utolsó sorban, egy kis zene. Nemrég fedeztem fel magamnak ezt a még szinte gyerek cipőben járó brit zenekart (persze valószínűleg csak a profi karrier szempontjából kezdők), akiknek az első daluk első hallgatásra (és az azóta megtörtént még vagy száz újrahallgatásra) rögtön el is csavarta a fejem. A dal szerintem a brit pop és a rock remek ötvözete, ráadásul akárhányszor hallgatom, olyan érzés, mintha több dalból lenne összegyúrva, annyi váltás van benne. A kedvencem ezek közül a harmadik perc után kezdődik, hallgassátok meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése