Viszont mindezek mellett azért tény, hogy van egy-egy olyan tantárgyam (általában sajnos nem több egynél egy adott félévben), ami érdekesebb, mint az összes többi együttvéve. Ez volt az elmúlt ősszel a gyermekrajzok című tantárgy, ahol is sok elméleti dolog mellett pár gyakorlati tudással is gazdagabb lettem. Megtudtam például, hogy a gyerekként oly sokszor rajzolt óriási szoknyás, hosszú hajú kisasszonyaim a biztonság érzését jelentették, azt, hogy szeretve és védve éreztem magam. A sok fordított kúp, a kerek alakzatok ezt tükrözik. Akár egy takaró, ami befed, és véd a külvilág elől.
Megtudtam azt is, hogy kicsi gyerekként miért használunk egyszerre annyi színt, és hogy miért nem látjuk hibásnak, ha a rajzunkon nagyobbak a fák és a virágok, mint a házak. Mindez a képzelőerőnk élénkségével, a színes fantáziával, és az ún. mágikus világszemlélettel függ össze többek közt. Sajnos arra nem jutott idő, hogy igazán belemélyedjünk a gyermekrajzok tudományába, de már az alapok is rengeteg olyan érdekességgel szolgáltak, amelynek köszönhetően utólag sok mindent meg tudok állapítani a saját gyermekkori alkotásaimról. (amit egyébként még mindig úgy őrzünk itthon, mintha legalább Monet készítette volna őket:D) Akaratlanul is szembesültem azzal, hogy az ember gyermekként mennyivel színesebb fantáziával rendelkezik, bátrabban használ színeket, formákat, vakmerőbb az ötletekkel, melyeket mi felnőttek az évek során teljesen elhanyagolunk és elfelejtünk. Persze a tudomány erre csak azt modaná, hogy megtaláljuk a realitás talaját, fejlődünk, ami persze igaz is, mégis én személy szerint sajnálom, hogy ezzel együtt mennyi mindent el is hagyunk azokból az időkből.
ui.:Ha esetleg valakit hozzám hasonlóan érdekelne a téma, Feuer Mária gyermekrajzokkal kapcsolatos könyveiben találhat érdekes olvasnivalókat; kezdetnek megfelelő. (csak halkan súgom meg, hogy engem is ő tanított, de ez itt nem a reklám helye)
ezt hallgatom: The Kooks - Seaside
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése